Oldal 49 [49]
OCR
te el Zetelaka pallosjogát, sőt a bírákra pénzbüntetést rótt ki, hangsúlyozva, hogy a bírák tudatlanságból és , malitiából" hozták az ítéletet. Azt az ügyről referáló kormánytanácsos azért kihúzta az előterjesztéséből, hogy a bírák egyike s másika olvasni sem tud." De ezzel az utolsó esettel Erdélyben is lezárult a mágia történetének kínzásokkal kísért hivatalos boszorkányüldöző korszaka. Utána még sor került néhány boszorkányperre, ám halálbüntetést nem szabtak ki. Egy-egy lincselés, közösségi akció azonban nem maradt el. Bánffy Farkas 1782 novemberében Nagyfaluból a következőket jelezte testvérének, Györgynek a paraszti nyugtalanságról: , Ez a vidék, kivált a magyarság, nagyon törekedik a földes uraság ellen, csak egy Dosa György találtatnék, azt tartom, semmi conscientiát nem csinál nának a nemességnek kipusztításából, egyébként is felettébb elharapozott közöttök a gonoszság, közelebb Zoványon egy ember feleségének lába kisebesedvén, és vesztésnek magyarázván, egy szegény öreg tótnét, akire gyanakodtak, hogy vesztette volna meg, az asszonynak férje valami atyafiaival együtt Magyarországról titkoson béragadván, ottan Zoványon annyira megsütögették, hogy megholt beléje. A patratorok, amint mondják, félre állottak." A gaztett valóban megtörtént. Az áldozatot, Tóthné Szabó Máriát összeverték, baltával is rásújtottak, ,tüzes lapáttal sütögették", és arra kényszerítették, hogy a beteg nőnek a lábait nyaldossa. (Az ítélet szerint lehet, hogy a betegség születési hiba volt.) Az áldozat elrablására és megkínzására biztató Kovátsnét fejvételre ítélték. Azoknak, akik tudtak az esetről, de nem jelentették, botbüntetés lett az osztályrésze. Az áldozat fiát pedig, mivel 37 forintért elárulta anyja tartózkodási helyét, bot büntetésre és fél év börtönre itélték.? A magyarországi és erdélyi boszorkányüldözés megszüntetésének kronológiája hasonló más periferikus államokéhoz. Bajoroszágban 1775-ben került sor az utolsó kivégzésre.:3 Portugáliában 1764-ben kínoztak meg utoljára embert boszorkányság vádjával, 1785-ben utoljára korbácsoltak meg, és 1802-ben utoljára ítéltek gályarabságra.?t 1790ben megjelent az a németből magyarra fordított és hazai viszonyokra is alkalmazott, ,csak a parasztoknak íródott" könyv, amelyben a boszorkány-hiedelmeket már nevet ség tárgyaként mutatták be, és egyértelműen leszögezték, hogy immár a boszorkánysággal rágalmazót, és nem a , boszorkányt" büntetik. 20MOL, F 46 Erdélyi gubernium, általános iratok 1768: 203. 21 Cluj, Arhivele Nationale, Familia Bänffy, 1216. 44. 22 Hajdu Lajos: Büntetés és büntetésvégrehajtás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években, Levéltári Közlemények, 1989. LX: 2. sz. 285-285. 5 Marijke Gijswijt-Hofstra: Witchcraft after Witch-Trials. Witchcraft and Magic: The Eighteenth and Nineteenth Centuries. Szerk. Bengt Ankarloo - Stuart Clark. Philadelphia: University of Pennsylvania Press, 1999, 163. 24 Porter: Witchcraft, 1999, 214. 25 Kömlei János: Szükségben segítő könyv német nyevből magyarra fordítva és Magyar országra alkalmaztatva Kömlei János által. Pest: Eggenberger, 1822, VII. 418. 48
