Page 36 [36]
OCR
ség fogja el. A mézes pálinka nem árt, de annál inkább árt az, hogy a templomi örökmécsesből is isszák az olajat, vagy kivágják a beteg egészséges manduláját, vagy a kihantolt vámpír , vérével", mármint a levágott fejből kifolyó váladékkal kenegetik a beteget. Tallar nem tudott róla, de előfordult az is, hogy a vámpírnak tartott tetem szívét megfőzték és feltehetően megették." Arról viszont igen, hogy ugyancsak a Bánságban a vámpírt lefejezik, aztán a fejet újra elássák vagy elégetik. (Havaselvén a falu határába viszik ki a tetemet, a levágott fej szájába követ tesznek, a testet forró mésszel öntik le, átszúrják a szívet, és az egészet ott hagyják a madaraknak és a kutyáknak.) A kérdésre, hogy miként ismerik fel a vámpírt, a válasz a következő: a síron kis lyukak láthatók, és aztán főleg a koporsón, amelyeken keresztül ki-be jár a vámpír; ha kiássák őket, véres az orruk és a szájuk; a kiásott test sokkal nagyobb, mint korábban; a tetem bőre szép piros lett; a betegek meggyógyulnak a tetem vérétől; fekete, szilaj csődört vezetnek a sírhoz, és ha nem akar átmenni rajta, akkor az eredmény biztos, meglett a vámpír. A kí váncsiság ördöge azonban nem hagyta nyugodni a külső szemlélőt sem. A dévai värparancsnok megkérte Tallart, hogy szerezzen neki a vámpírok gyomrából olyan a füveket, amelyekkel a sátán táplálja a vámpírokat - a néphiedelem szerint. De a parancsnok is hihetett a varázserőben, maga is ,csodálatos dolgokat" akart csinálni." Nem találták, amit kerestek, csak szörnyű bűz csapott fel a keresés nyomán - nem csoda. A pirospozsgás alkoholistákat a nép nemegyszer már életében vámpírnak tartotta, és aztán, ha ütött az óra, kihantolta. Ha pedig valakit repülő sárkány (smehu — zmeu) gyötört, vagy azt tette, amit egy succubus vagy incubus, tehát közösült a beteggel, akkor a pap csak hosszas kérlelés után lett hajlandó kiszolgáltatni a halotti szentséget, tehát már a strigoit vagy moroit, azaz a vámpírt látták benne." (A succubus női, az incubus férfi lidérc, és a mágiát csalásnak tartó német toxikológus egyenesen szégyellte németül megnevezni e két hiedelemlényt."§) A Tallarjelentésnek és kiadott változatának lehetett némi görögkeleti-ellenes éle, amely elsősorban a román görögkeletiek ellen irányult. Nem öncélú gyűlölködésről volt szó, hanem alapvetően arról, hogy a jelentésben elítélt szokások, mint például a sok böjt, a helytelen étkezés, a közrendet felkavaró hisztéria a gazdasági teljesítőképesség rovására mentek. Amikor a jelentés megjelent, II. Józsefet az is foglalkoztatta, miként lehet a - böjttel és a munka tilalmával járó - görögkeleti ünnepnapok számát csökkenteni. Egyébként az egyik német utazót meglepte, milyen sok életerős aggot látott a Bánságban, 9 úgy látszik, a sok böjt mégis jót tett annak, aki bírta. És vagy bírni kellett, 159 15 Mézes: Visum repertum, 2014, 121. 15° Mezes: Visum repertum, 2014, 124. 57 Georg Tallar: Visum repertum anatomico-chirurgicum. Wien, Leipzig: Bey Johann Georg Mössle, 1784, 3., 6., 9., 11., 15-16., 22., 30., 48., 53-56., 54., 69-70., 80., 82. 58 Johann Samuel Halle: Fortgesetzte Magie, oder die Zauberkraft der Natur III. Wien: Trattner, 1790. 19 Mezes: Visum repertum, 2014, 142. 1% Johann Caspar Steube: Wanderschaften und Schicksale von Amsterdam nach Temiswar. Berlin: Rütten & Loening, 1969, 196. 35
