Oldal 23 [23]
OCR
zófia, a tapasztalatra alapozott tudomány a fantazmákba vetett hitet meg nem renditette, aztán a szatirikus írások is megtették a magukét. A felvilágosodás babonaellenes propagandáját olyan filozófusok készítették elő, mint Descartes és Spinoza. Míg Descartes kerüli a szót, a babonát, legfeljebb arról írt, hogy a legbabonásabb dolgokat is meg kell vizsgálni, és az emberi tökéletlenség a tökéletes Isten létének bizonyítéka - Isten adta nekünk a fényt, hogy megkülönböztessük az igazat a hamistól" -, Spinoza minden kinyilatkoztatott vallást babonának minősített, az isteni transzcendencia helyett Isten inmanenciáját írta le, ami miatt panteizmussal és ateizmussal vádolták. Az ördögöt pedig Descartes és Spinoza már szóra sem méltatta. De nemcsak a két nagy filozófushoz közel álló teológusok készítették elő a felvilágosodás babonakritikáját, hanem olykor olyanok is, akik semmiféle rokonszenvet nem érezhettek irántuk, viszont valóságos babonagyűjteményeket tettek közzé, mint Jean-Baptiste Thiers. Ő 1679-ben három hatalmas kötetbe foglalta azokat a hiedelmeket, amelyeket vallásellenesnek tartott. Spanyolországban az inkvizíció is egyre óvatosabb lett, a világi bíróságok kényszerítették kemény fellépésre." És ne felejtsük, Európa legnagyobb részén," ahogy nálunk is, a boszorkányüldözés a világi bíróságok feladata volt." A paranoid mítosz vonzásában és a kiéletlen szenvedélyek rabjaként nemcsak perverz papok, hanem tisztes családapák is keresték a boszorkányjegyet a lemeztelenített női test minden rejtekében. A boszorkánysággal vádoltak megkínzása és szenvedései iszonyattal töltötték el a józan bírákat, lelkészeket és gyóntatókat. A jezsuita Friedrich Spee 1631-ben könyvet tett közzé a kínzások embertelensége ellen, és először majdnem elbocsátották a rendből, de aztán rendtársai és főnökei mellé álltak, és a többször is kiadott műnek olyan hatása lett, hogy Mainzban és más kisebb fejedelemségekben beszüntették a boszorkányégetést. Salazar de Frías, spanyol inkvizítor elérte, hogy Baszkföldön már 1610-ben megszűnjék a boszorkányüldözés.9 A század végén viszont a holland Balthasar Bekkernek el kellett hagynia szülőföldjét, mert kétségbe vonta az ördöggel szövetkező boszorkányok létét. És mivel a babonák a boszorkányhit köré csoportosultak, a felvilágosodás boszorkánytagadása a babonakritika alapja lett." Első nagy képviselője Thomasius, a német felvilágosodás atyja, aki ababonát minden erényt nélkülöző istenfélelemnek tartotta, a boszorkányság, az ördögszövetség bűnét pedig mesének, szerinte a sokat emlegetett bibliai % Descartes: Discours de la méthode. Paris: Gallimard, 1991, 37., 51. ™ Julio Caro Baroja: Les sorciéres et leur monde. Paris: Gallimard, 1972, 197-198. 8 Malcolm Gaskill: Witchcraft: A Very Short Introduction. Oxford - New York: Oxford University Press, 2010, 71. ® Stephanus Huszthy: Jurisprudentia practica. II]. Tyrnavia: Collegium Academicum Societatis Jesu, 1766, 77. 8 Gustav Henningnsen: A boszorkdnyok ügyvédje. A baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció (1609-1614). Ford. Szuhay-Havas Ervin. Budapest: Kossuth, 1988. 8! Martin Pott: Aufkldrung und Aberglaube. Tübingen: Niemeyer, 1992, 265. 22
