Oldal 253 [253]
OCR
252 e Eltűnt falusi világok leményét igazolják: ,,a társadalmi lét föltételezi, hogy képesek vagyunk a saját múltunk részeként átélni olyan eseményeket is, melyeket a csoport vagy a közösség, melyhez tartozunk, sok idővel azelőtt élt át, hogy mi csatlakoztunk volna hozzá."8 A múlt olyan módon létezik tehát, ahogy az emlékezet fenntartja, amely a képzelettel fonódik össze, azaz ebben az esetben az emlékezet, mint archetipikus forma, konstruktív természete válik hangsúlyossá." (A célom nem egy merev tipológia megalkotása volt, inkább az emlékezet sokféleségének, egyéni és kollektív, tudatos és tudattalan, lélektani és szociokulturális, kognitív és emocionális tartalmainak szemléltetése.) Bár az egykori visszaemlékezéseket csupán lejegyzett szövegekként olvashattuk, ezek az élmények struktúrájáról vagy „megeltsegeröl” is eläarulhattak valamit. Nincs okom kétségbe vonni a pszichológus Endel Tulving és munkatársainak azt a megállapítását (amire számos példát láttunk), hogy az epizodikus emlékezet sajátossága az az érzés, amit mindnyájan ismerünk: , akkor érezzük ezt, amikor visszagondolunk személyes életünk egy bizonyos pillanatára, és tudatosan felidézünk egy múltbeli eseményt vagy érzést, ugyanúgy, ahogy akkor átéltük."7"5 Emocionalitást azonban nemcsak a saját élettörténet, hanem a közösségi múlt akár generációkkal korábbi eseményei is kiválthattak, és az élményeknek mindkét esetben többféle, egymástól elválaszthatatlan öszszetevője lehetett: származhatott ez az egykori életvilág esztétizálásából (ismét a narratívákba szőtt dalokra, anekdotákra, valamint a történetek dramatizálására utalok) vagy a tapasztalatok nyelvi megformálásából (például a normatív nyelv számára idegen, durva és fecsegő népnyelv megelevenítéséből), vagyis az elbeszélések megalkotásából, illetve -— mindezek révén — a múlt, a másokkal való együttlét idejének , jelenvalóvá tételéből.""" A narrativitás teremti meg tehát az egymást kölcsönösen alakító élmények és tapasztalatok kifejezésének lehetőségét és egyúttal végső alakzatait. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a II. világháborút követő évtizedekben az interjúalanyok sok tekintetben liminális léthelyzetbe kerültek, és az emlékezés politikai-társadalmi kontextusait a nyílt vagy burkolt fenyegetettség, az ellenőrzés és az erőszak különböző formái jellemezték. További kutatást igényel annak értelmezése, hogy a parasztság önállóságát felszámoló 72 Idézi Olick, J.-Robbins, J. 1999. 30. 74 Patrick Hutton ezt a szóbeli kultúrákra tartja jellemzőnek. Hutton, P. 1993. 17. 75 Idézi Baddeley, A.-Eysenck, M.-Anderson, M. 2015. 186. Hasonlöan ervel Gadamer is: az elmeny a közvetlenül „megeltet”, mely minden közvetitest megelöz, valamint a belöle származót, a , közvetlenség maradandó eredményét" egyaránt magába foglalja. Gadamer, H-G. 2003. 92-93. 72 Vö. Gumbrecht, H. U. 2013. 182-184.
