Oldal 244 [244]
OCR
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 243 1848 után a földet tovább használhatta, a tulajdonjog rendezésére és a földkimérésre az 1850-es évek végén került sor. A jobbágyfelszabadítás tehát nem alkot határozott választóvonalat, ami a család státusát megváltoztatta volna, és bár a múlt felidézése a jelen perspektívájából történik (, nekem is van egy hód fődem, aki alig ezerszáz kadrát"), a szövegrész referenciális olvasata talán lehetővé teszi, hogy az 1848 előtti paraszti földhasználatban (a rendiséget felszámoló társadalmi változásokban) és a polgári szabad tulajdonhoz vezető szegregációkban és regulációkban az egyéni helyzetek sokféleségét, az átalakuló normatív rendszerek bizonytalanságát, a jogi szabályozás és a normákat folytonosan alakító cselekvések inkoherenciáját, valamint a személyes (patrónus-kliens jellegű) kapcsolatok szerepét feltételezzük." Mi jellemző a Habsburgok elleni küzdelem emlékezetére? Az adatközlő legénykorában , akkori öregekkel", köztük régi honvédekkel beszélgetett, akiknek minden bizonnyal döntő érdeme volt a 48-as történetek és értelmezéseik megalkotásában és megőrzésében. A nemzeti önállóság vagy a függetlenség eszméje nem jelenik meg a , háború" céljai között, azt a történelmi szereplők meseivé stilizált (és kétségtelenül érdekesebb) trónöröklése, valamint Kossuth és a patriarchálisan emlegetett Ferenc Jóska konfliktusa robbantotta ki. Nem tudjuk, ez a történet hogyan szövődött 1947-ig, amikor az adatközlő előadta, azt azonban szemlélteti, hogy a kiismerhetetlen bécsi kamarillapolitikát egy Somogy megyei falu egykori közvéleménye miként alakította önmaga számára „ismerösse.” Elmenyszerüen idezi fel az adatközlö - feltehetöen a lelkesitö első győzelem miatt - a Velencei-tönäl lezajlott (azaz a pakozdi) csatät. Az ellenseg töba szorítása az , elbeszélő hagyomány" szabadon felhasználható motívuma (előbb a rácokkal, majd a horvátokkal történik meg), és ez a drámai kép teszi lehetővé a személyes azonosulást, illetve a nemzeti önérzet és büszkeség megfogalmazását (, kevés vót a horvát ahho, hogy a magyarokat tönkretegye"). A gyűjtő a Dégh Linda által összeállított Vezérfonalat követte, és az 1848-as emlékek , ápolására": az évforduló ünneplésére, az emlékművekre, valamint a népies kultuszhelyekre is rákérdezett."" Az 1866-ban született adatközlő ilyenekről nem tudott, " Kossuth emigrációjáról és a kiegyezésről azonban voltak 699 Vö. Levi, G. 2001. 38-40. 70 Dégh L. 1947a. "1 Kiss József kilenc Somogy megyei településen több mint negyven idős emberrel beszélgetett, és tapasztalata e tekintetben egészen lehangoló: , Semmi nyoma nem található a negyvennyolcas emlékek bármiféle ápolásának. Negyvennyolcas iparos- vagy gazdakörről nem tudnak, március 15-ei ünnepségekre nem emlékeznek. Különös tiszteletben tartott negyvennyolcas emléktárgyaik nincsenek, csak véletlenségből akad egy-kettő." Kiss J. 1957. 86-87.
