OCR
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 239 sok mindent. Mikor felkészültek a csatára, Görgeynek a temetőkapuban én adtam kengyelbe a lábát." Rákóczi Ferenc menekülés közbe a vajai várkastélyba került. Itt szeretett volna megebédelni, de mikor az ebédhez hozzá akart fogni, meghallotta, hogy üldözői a nyomába vannak. Akkor felállt az ebédlőasztaltól, felpattant a lovára, és elment a kovácshoz. A kovácsnak azt mondta, hogy a lovára fordítva verje fel a patkót. A kovács felverte a patkókat, és Rákóczi az alagúton menekült el. Ahogy ment, a patkónyom fordítva mutatta az irányt. "2 Az első szöveg a , nép" időtudatának az etnográfusok által megfigyelt sajátosságait jelzi: a különböző korszakok , torlódását", a linearitást nélkülöző idő „besürüsödeset”, valamint a teves lokalizációt (a kuruc vitézek az 1849-es kápolnai csata resztvevöi).°® Ennél azonban többről van szó. Az elbeszélő nemcsak elhelyezi önmagát a narratívában, és ezáltal személyes viszonyt teremt a történettel, "! hanem az események aktív szereplője: a katonák segítője lesz. A fantázia , korlátlan önkényessége", amit indokolt a fikciótól megkülönböztetni, kombinálja a múlt tetszőleges helyszíneit és szereplőit (kurucok, Kápolna, Görgey és a történet különlegessét fokozó temető), s alakítja az én színrevitelére, az egyéni és a családi mítosz megteremtésére alkalmas cselekménnyé (a nyolcvanöt éves adatközlő unokájának vagy dédunokájának meséli el a történetet, aki éppen annyi éves, mint az elbeszélés gyermek szereplője). Mindez az adatközlő időtudatának etnográfusi értelmezését egészíti ki: az idő nem független valós vagy imaginárius tartalmától, valamint az azt átélő és annak jelentést adó szubjektumtól sem." Vaja a szabadságharc utolsó periódusának fontos helyszíne," és mint ,,memorizált pont", ahol a terepmunkát irányító etnográfus szerint a , hagyományokhoz ragaszkodás" a legintenzívebb, az 1960-as évek eleji gyűjtések egyik központja."7 A második szövegben ezt a hagyományt néhány széles körben elterjedt vándormotívum helyettesíti: az alagúton menekülés vagy a fordítva 681 Mohácsi János (sz. 1876.) Ferenczi I.-Molnár M. 1972. 101. 652 Sólyom Sándorné (sz. 1924.) Ferenczi I.-Molnár M. 1972. 205. 683 Katona I. 1977. 194-195. 64 A korábbi szövegekben, például a Szent István-mondákban, szintén láttunk erre példákat. 685 Gurevics, A. 1974. 133. 666 Rákóczi és Pálffy János generális Vay Ádám kastélyában tárgyalt a fegyverszünet feltételeiről. 687 Ferenczi I. 1966. 63-64.