Oldal 232 [232]
OCR
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 231 csont. De azóta minden nagypénteken úrfelmutatás idején odatünik a pap két ministránsával és megáldja a csontokat, mert éppen olyanok ezek, mint az aprószentek csontjai. Hát ilyenek történtek a régi időkben." Békéscsaba Gerendás pusztájának egyik homokhalmáról, az ott található templomromokráól és a körülötte heverő , temérdek embercsontról", valamint a kultikus helyhez kapcsolódó, a két világháború között is fennmaradt egyházi rítusról 1922-ben Újfalusi Szentkereszty Tivadar, Békés vármegye tanfelügyelője adott hírt." A monda viszont az előkerült (vagy csupán hallomásból ismert) csontok eredetének explikációját, az egykori település és templomának ezúttal is mesei motívumok alapján megkomponált pusztulását mutatja be. A basa által követelt lányok legendájának narrációja is figyelmet érdemel. A templomot az , ősapák" a terület birtokba vételének idején építették, vagyis az elbeszélés a mitikus kezdetekhez nyúlik vissza (a , pontos" kronológia a továbbiakban is hiányzik: , akkoriban", , egyszer aztán"), a lerombolása és a lányok önfeláldozó halála pedig a nagypénteki úrfelmutatáskor következik be. A történet drs-ámai kompozícióját a törökök fenyegetésének megismétlése adja, amit az evangéliumi szavak nyomatékosítanak (,kő kövön nem marad"). Az adatközlő végül az emberi maradványokat az aprószentek csontjaihoz hasonlítja. Lehetséges, hogy a képzelőerő, valamint az egyházi szokás, a nagypénteki áldás alakította a templom és a település török kori pusztulását generációk óta ismert és továbbadott , régi történetté", amelyet a modalitást teremtő elbeszélő sztereotípia zár le (, hát ilyenek történtek a régi időkben"). A pusztulás azonban a narratívában szakralizálódik, az önfeláldozás és a megváltás örök érvényű morális példázatává válik, a hétköznapi nyelvhasználat a vallásos tapasztalattal, illetve a liturgikus beszédmód készen kapott konvencióival egészül ki. Ez adja a történet drámaiságát, és arra utal, hogy az egyház aktívan járult hozzá a múlt mitikus képzeteinek és orális hagyományának alakításához, valamint - a jelenteseit veglegesitö - nyelvi megformäläsähoz. A végvári küzdelmek egyik legismertebb alakja a Szigetvárt védelmező Zrínyi Miklós, akit a nem kevésbé híres dédunoka tett eposzi hőssé, mindazokkal az erényekkel ellátva (bátorság, bajtársiasság, önfeláldozás), amelyek a szerepe által elvárt cselekedetekben nyilvánultak meg." Az 1647-1648 telén írt Szigeti veszedelem egyúttal hiteles történetté kanonizálta az ostrom kevésbé dokumentált eseményeit, és mintát kínált az évszázadokkal későbbi képzőmű660 Szendrey Zs. 1921. 133. 661 Ujfalusi Szentkereszty T. 1922. 86. 6% Maclntyre, A. 1999. 169.
