Oldal 226 [226]
OCR
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 225 nyekhez kötött legendás történeteket, amelyek hitelességét a lokális múlt reprezentálására a tradíció megőrzésének, illetve a saját érvényes múlthoz való visszatérés igénye szavatolta."? A nép történeti tudatának vizsgálata irányította a figyelmet az emlékezetre, valamint a hagyomány továbbadásának a folyamatára. Sándor István 1953ban megjelent tanulmányában a megelőző fél évszázad francia és német gyűjtőire, Paul Sébillot-ra és Friedrich Rankére hivatkozik, akik szerint a paraszti emlékezet ritkán nyúlik három nemzedéknél távolabbra (a magyar folklorista a , hagyomány és a történelem" kapcsolatát is a leglényegesebb módszertani problémák között említi), Dobos Ilona viszont arra a következtetésre jut, hogy a nép számára , jelentős események" emlékei ennél tovább maradhatnak fenn.‘* Mindketten a tradíció külső , gondozásának", vagyis az irodalmi és a szóbeli közvetítés változatos példáit mutatták be, Ferenczi Imre pedig a hagyomány befogadásának és folytonos újraalkotásának dinamikájáról ír, és úgy véli, abban vallási-világnézeti eszmék, valamint az egymást követő generációk ,kollektiv tapasztalata" összegződik."" Ily módon a mondák a mentalitäsok történetének kutatására is alkalmasak lehetnének, bár ennek reflexiója a hazai néprajz- és történettudományban egyaránt elmaradt. A folkloristák többségét ugyanis elsősorban egy-egy mondakör (Szent Istvántól Rudolf királyfiig) mind teljesebb anyagának összegyűjtése motiválta, és nem tettek különbséget a harminc-negyven vagy száz évvel korábban rögzített szövegek, valamint saját interjúik között. Emellett sokkal inkább a motívumok eredete és vándorlása vagy a hagyományok akár több évszázados kontinuitása, mintsem azok megteremtése és használata foglalkoztatta őket. Ez a fejezet szakít a korábbi konvenciókkal, és az etnográfusok által megalkotott mondakörökből kiválasztott, egymástól távoli időpontokban és helyszíneken lejegyzett szövegeket mutat be. Ez az értelmezési lehetőségeket szűkíti, mivel az adatközlőkről és a beszédhelyzetekről nincs információnk, és a szövegek az orális történeti hagyományról, mint folyamatról, azaz az ismeretek generációk közötti (és a gyűjtő jelenlétét nélkülöző) továbbadásáról semmit sem közölnek." Ezért arra keresünk választ, hogy az elmondott (a lejegy62 Ferenczi Imre és Dobos Ilona gyűjtéseik közben ilyen közbeszólásokat jegyeztek fel: , Hadd tudják meg az unokák is!" , Mink is úgy hallottuk az öregektől, elmondjuk, mielőtt meghalnánk." , Nem is férfi a’, akit nem érdekel, apáink hogyan hadakoztak elleneinkkel." Ferenczi I. 1960. 432, Dobos I. 1971. 121, Assmann, A.-Assmann, J. 2001. 97. 643 Sándor I. 1953. 107, Dobos I. 1971. 146-147. 64 Ferenczi I. 1966. 57-58. 6 Vansina, J. 1985. 3-4.
