Oldal 223 [223]
OCR
222 e Eltűnt falusi világok zad második felétől a különböző kiadványok, majd a századforduló Rákóczi-kultusza is alakította. Az átadás és az átvétel mögött , teremtő folyamat, a hagyomány újraalkotása" figyelhető meg, amelyben a múlt és a jelen kapcsolódik össze. Az etnográfus tehát lemond arról, hogy a mondákban az évszázadok óta változatlanul megőrzött és a jövő perspektíváját nélkülöző, a , még fel nem talált, a még ki nem mondott új összetevőitől" megfosztott hagyományt keresse, az elmondott történetek viszont a , népi gondolkodás és érzésvilág" kutatásának forrásaivá válhatnak." A különböző történelmi események emlékeinek kutatása egy-egy tájegységre vagy településre irányult, azt feltételezve, hogy azok mint , memorizált pontok” a mondakör toväbbterjedö alapreteget adjak.°” A sárospataki Rákóczi Múzeum 1957-ben írt ki pályázatot az Abaúj és Zemplén megyei mondák „felderitesere”, ami ugyancsak több tucat település lakosságát mozgósította, majd Balassa Iván az 1960-as évek elején a bodrogközi Karcsán végzett gyűjtőmunkát. Ő a szövegeket tematikájuk, 8! illetve az adatközlők szerint rendszerezte, és a történetek mondását is megfigyelte. A dramatikus előadás befogadói élményt biztosított, ezért erre a karcsai hallgatóság , igényt tart, és azt a tartalmi és formai elemeknél fontosabban érzi." (Az interjúk nagy része társaságban készült.) Az egyik legtöbb mondát ismerő, a Bibliát, valamint történelmi és ponyvaregényeket olvasó adatközlő pedig úgy vélekedett, hogy , ezek a dógok így megtörténtek. Most mán nem hisznek benne, de a régi öregek azok mondják, hogy így vót. Én elhiszem eztet, de nekem nem hiszik el."?2 Azok a történetek tehát, amelyek az idős parasztember számára a múlt hagyományának a fenntartói, az 1950-es évek fiatal generációjának körében hitelességüket vesztve, legfeljebb a szórakoztató időtöltés eszközei lehettek. Dobos Ilona Zempléntől Győr megyéig, az ország számos településén, például Tarcalon, Bodrogkeresztúron, Tápén, Uriban, Tinnyén és Lipóton gyűjtötte a történeti mondákat és a folklorizálódó, de a népköltészet hagyományos műfajai közé be nem sorolható élmény- és , igaz" történeteket, valamint az életrajzokat. Az etnográfus fontosnak tartja a különböző , társadalmi rétegek" történelmi érdeklődésének, a hagyomány átadásának, a , felülről" érkező hatásoknak, valamint akommunikatív emlékezet és a folklorizáció összefüggéseinek a vizsgálatát, és úgy véli, a történetek , megörökítéséhez, sőt még a lét529 Ferenczi I. 1963. 107, Ferenczi I. 1966. 57-58, 62-63. Kiemelés az eredetiben. 630 Ferenczi I. 1966. 63-64. §1 Természetfeletti erővel rendelkező emberekhez és tárgyakhoz, természetfeletti lényekhez kapcsolódó, valamint történeti mondák. 62 Balassa I. 1963. 22-23, 28.
