Oldal 213 [213]
OCR
212 ¢ Eltűnt falusi világok az ördög, milyen jó ott lenni"), ott tartózkodása azonban nem folyamatos, az őszi és a téli hónapokra koncentrálódik, és az I. világháborúig tart.’” A nagyvárosi modernitás első tapasztalata a villamosközlekedés, ami idegenkedéssel tölti el, s ami az egészen új környezet keltette szorongás, valamint a reményteli várakozás vegyes és sok évtized távlatából is megfogalmazhatatlan érzésével egészülhetett ki. (Persze nekem nagyon szokatlan, izgalmas volt az a pesti hogyhívják...") Még a banálisnak tűnő apróságok: a faluban is előforduló poloskacsípés és macskanyávogás is az említésre méltó különösség benyomását kelti, amihez a főváros, mint a bűn és az erkölcsi züllés világának asszociációját fűzi (, nem hiába mondták, hogy Pest - feketére fest, de már kezdi is"). Ezek az érzések határozzák meg az első személyes kapcsolatait. Bár a barátja segíti a beilleszkedését (ő juttatja szálláshoz), a kézbesítő ellenszenvesre rajzolt alakja és az interakcióik a kölcsönös bizalmatlanságra, a nehezen feloldható kulturális távolságra utalnak. A fővárosban végzett munka viszont nem idegen a falusi fiatalember számára. Kocsisként napról napra ugyanazokat a városi útvonalakat járja be, amelyek mint egy mentális térkép, mélyen az emlékezetébe vésődtek. Az épített környezet nemigen ragadta meg a figyelmét, annál inkább a legyőzendő utcai akadályok és a másokkal vívott — ahogy háborús terminológiával nevezi — , ütközetek." A közlekedés írott és még inkább az íratlan szabályai feltehetően nem kidolgozottak és begyakoroltak a századforduló gyorsan növekvő forgalmában, ahol a különböző sebességű hagyományos és modern járművek együtt vannak jelen (tricikli, posta- és tejeskocsi, villamos, majd az autó). Mégis úgy tűnik, az emlékező számára - életkorából adódóan - az utca a versengés és a virtuskodás, az ügyesség és a vakmerőség fitogtatásának, valamint az indulatos gesztusok, a valós és a verbális erőszak mindennapi színtere (, megá, aszongya, az anyád istenit, megfoglak a ligetbe és agyonszúrlak"). Vagyis a nagyvárosi térhasználat, ebben az esetben a közlekedés mégiscsak létező szabályai aligha váltak a betelepedők körében teljesen elfogadottá. Nem tudjuk, a fiatalember Pesten akart-e maradni, ahol több tiszaigari társa is tartózkodott, és miért zárult le az ottani munkavállalás sorozata. A narrativában (a fővárosban töltött időszak felidézésében) a hangulatok és a konkrét események, az előítélet és a vonzódás, az idegenség és az otthonossá tétel egyaránt szerepet kap. 52 Azt is az adatközlő mondta el, hogy először 6 hónapig dolgozott a fővárosban, majd a tavaszi és a nyári munkákra visszatért falujába. 1910 őszén 15-20 társával újra Pestre ment, tejeskocsis lett, és a következő év tavaszáig maradt. Ez így ismétlődött 1914-ig (volt szeneslegény és vasbetonmunkás is), amikor katonának vonult be. Néprajzi Múzeum, EA 4091, Kardos L. 1997. 127, 136.
