Oldal 208 [208]
OCR
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban + 207 nak” vagy , cigányjárásnak" nevezték), ami a naiv sztereotípiákra, valamint a kulturális távolság mindennapi tapasztalatára épült, de a komikus ábrázolásuk az előítéletek tompításához is hozzájárulhatott. A teátrális jelenetek, a féktelen szórakozás része a testek érintkezése (az emlékező némi eufemizmussal , csiklandozásról", az értelmező etnográfus a ,hnők tapogatásáról" beszél), ami a hétköznapi interakciókban egészen biztosan megengedhetetlen lett volna." Ily módon ezek a mulatságok az , előírt obszcenitás"" az indulatokat elfojtó önfegyelem felszabadításának, a társas viselkedést és elsősorban a testi megnyilvánulásokat szabályozó és korlátozó civilizációs normák és tilalmak (tabuk) , átmeneti felfüggesztésének" közösségi alkalmaivá váltak, aminek a rejtőzködés leleplezése vetett véget (mire fölismerték őket, a játéknak is vége volt"). Az eseménysor egy további, rejtett funkciója lehetett az adománygyűjtés és az ,ismeretlenek" megvendégelése, ami a , bőség utópiájának" feltűnő, ám ritka alkalmaikor a helyi szegényekről való közösségi (primer) gondoskodás hagyományát elevenítette fel, úgy, hogy a rászorulók a személyüket hosszú ideig leplezni tudták (, asztalhoz ültették őket és megvacsoráztak"). Érdemes a narrációt is megfigyelni. A történetmondást a párbeszédek és a gesztusok , felidézése" határozza meg, a jelenet valóságának a képzetét tehát nem az érvelés, hanem az élményszerűség kelti a hallgatóban (és a szöveg olvasójában). Konstruáltsága mégis bizonyos. A dramatikus játék és az egykori dialógusok improvizációkra épültek (ezért azokat aligha lehet rekonstruálni), ezenkívül az adatközlő részvételének nincs nyelvi nyoma (,,a nézők nagy mulatságára", , a háziak nagyon nevették az újszülött purdékat"). A használt nyelv ebben az esetben tehát nem az ismeretátadás vagy a tapasztalat konstruálásának, hanem a falusi kultúra jelenvalóvá tételének az eszköze. A lányok és az asszonyok társaséletének egyik helyszíne a fonó volt, a férfiak viszont az Alföld ólaskertes településein őszi és téli estéken az istállókban gyűltek össze. Fél Edit 1952-ben Mezőkövesden erről készített interjút: a böllér kétfelé, nevetni kellett. Csak akkor lett vastag a szalonna... Ez volt a szokás, tehát így volt jó." Romsics I. (szerk.) 2009. 35, Jung K. 2005. 301-319. 58 A gyűjtő ezt azzal egészíti ki, hogy a disznótori játékokban a szexualitás az alakoskodók ,trágárságokkal tűzdelt beszédében és félreérthetetlen mozdulataiban", valamint az öltözetükön a , nemi jellegzetességek (pénisz, női mell) erős hangsúlyozásában" is megjelent. Felföldi L. 1974. 475. 579 A fogalmat a törzsi társadalmakat vizsgáló antropológus, Edward Evans-Pritchard használta. Részletesebben Turner, V. 2002. 105-106. "80 Bahtyin, M. 2002. 18.
