Page 207 [207]
OCR
206 e Eltűnt falusi világok nemcsak az egykori maskarázás vagy a csendőrök kigúnyolása, hanem a történet évtizedekkel később nyelvi megalkotása is élményt adott. A téli ünnepkör farsanggal véget érő időszakának más mulatságai is voltak. Felföldi László az 1970-es évek elején a Csongrád megyei Ruzsán egy régi disznótor emlékeit örökítette meg: , Egy cigány házaspár jelent meg a disznótorban vacsora idején. Asszonyok voltak mind a ketten, de az egyik férfinak, a másik nőnek öltözött. A nőnek kisebb-nagyobb egymásba rakott szalmaszakajtóból olyan nagy hasat csináltak, mintha három gyerekkel lett volna terhes. Csak nyögött és jajgatott, mint aki már mindenórás. — Az isten áldja meg a mélyen tisztelt gazdát! Engedjen be bennünket, hadd pihenjünk meg egy kicsit. Nézze a szegény feleségem is nehéz állapotban van — mondta a cigányember. — Na majd mindjárt megnézzük, milyen nehéz az állapota. — Jaj, jaj! Nagyon csiklandós vagyok. — Üljetek hát le egy kicsit! — Más baj is van gazduram, hogy az isten áldja meg. Két napja nem ettünk már egy falatot sem. Asztalhoz ültették őket és megvacsoráztak. — Most már látom pihentetek is, ettetek is, táncoljatok egy kicsit! A cigányember táncba vitt egy olyan asszonyt, aki a legcsiklandósabb volt a házban, s amelyik a legjobban félt és leghangosabban visítozott. Tánc közben a cigány ott csiklandozta, ahol érte, a nézők nagy mulatságára. Egy férfi felkérte táncolni a cigányasszonyt is. — Gazduram, óvatosan táncoljon vele, mert látja, boldog állapotban van, és már alig tud lépni. — Majd vigyázunk. — Látom, maga jó ember, magával elmegyek táncolni. Csárdást táncoltak. Persze az ember nem nagyon vigyázott a cigányasszonyra. Úgy megforgatta, hogy a szoknyája alól kihullottak az egymásra rakott szakajtók, s mind szétgurultak a szobában. A háziak nagyon nevették az újszülött purdékat. Amíg a cigányok mókáztak, a háziak azon fáradoztak, hogy megtudják, kik vannak a maskarában. Mire fölismerték őket, a játéknak is vége volt. "576 Csonka Mihály memoárjában a disznótorhoz a bőség és a test jóleső telítettsége kapcsolódott, ebben a visszaemlékezésben a farsangi (a karneváli) atmoszféra újabb elemeit figyelhetjük meg. A férfi és a női szerepek felcserélését, a rejtőzködést, a szülés (a termékenység) paródiáját, a testtel való játékot és a testiség hangsúlyozását, ami mind-mind az önfeledt szórakozást, a nevetést szolgalta.°”” Ennek fokozására a cigányok viselkedésének utánzása különösen alkalmas lehetett (ez olyan gyakori volt, hogy a szokást a régióban , cigányká576 Az adatközlőről nincs információnk. Felföldi L. 1974. 474-475. 57 Az etnográfusok a disznótorokban felhangzó rituális nevetést is megfigyelték. Csonka Mihály így ír róla: , Na most oda a háznép, aki csak ráért, mert ilyenkor, amikor hasította
