Oldal 205 [205]
OCR
204 e Eltűnt falusi világok szálat se egy este, mert csak táncoltunk meg danoltunk. A legények muzsikáltak. Kérték fel a maskarák a lányokat, egyet-kettőt fordultak, aztán mentek más fonóházba. Volt köztük mindenféle. Kéményseprő kotróval, cigány, aki fúrót árult, edényfoldozó, bádogos. Legérdekesebb volt nálunk a kecske. Egy emberbűl állt. A bundája kecskebőr volt. Azt vette fel magára, odabent így ment négykézláb. A feje be volt kötve surccal. A szarva valódi kecskeszarv, bőrre erősítve, aztán úgy a fejhez kötve. Úgy ütközött ki a surc alúl. No amikor aztán valaki ellenkezett, annak nekivágott, mintha döfte volna. Volt ebben az utcában egy jány ne! Az úgy menekült az ágyra a kecskétűl, mint akibe a csúnya nyavalya ütött. A maskarának volt kísérője is. Az nem ment be. Figyelte, hogy gyünnek-e a csendőrök. Ha aztán intett, hogy gyünnek, akkor aztán ki merre mehetett. Menekültek, mert szétzavarták a csendőrök a maskarát, meg akit elkaptak, meg is vertek. (Az adatközlő férje közbeszól.) Egyszer mentünk az utcán a kecskével. A fonóházba akartuk vinni. Egyikünk vezette, a másikunk hajtotta a sötétben. Gyött velünk szembe a két csendőr. — Adjon isten! — Adjon Isten! — Hol voltak? — Voltunk, voltunk evvel a kecskével, nem akar az istennek se gyünni, hát elkéstünk vele, hát nem tudunk vele bírni. — Vegyék a nyakukba — azt mondi a csendőr. És amikor a két csendőr elhaladt, akkor felálltunk, megfordultunk, oszt kiabáltuk: — Hülye csendőr, marha csendőr, hát nem ismeri meg a maskarát? De azzal mán futottunk is, mert gyüttek. Nem tudtunk másfele menni, hát neki a Hernádnak, be a vízbe. Mert nagyon gorombák voltak. Utáltuk őket nagyon. Mert ezt a kis szórakozásunkat is üldözték. Még ezt is irigyelték tőlünk. De azért csak maskaráztunk. "9 Az őszi és a téli estéken végzett fonás unalmát és egyhangúságát a lányok beszélgetése, a nótázás, a különféle játékok és mulatságok oldották, és előfordult, hogy a munka mindehhez már csak alibiként szolgált. (,Ó, volt, hogy nem fontunk két-három szálat se egy este, mert csak táncoltunk meg danoltunk.") A látogatók maskarázásának sokféle változata volt (egyszemélyes jelenetek, az aktualitása miatt nyilvánvalóan népszerű, az esküvőt utánzó szerepjátékok vagy az ijesztgetéssel szórakoztató, ugyancsak a rejtőzködésre épülő és erotikus asszociációkat keltő kecskemaszkos alakoskodás)", ami a közönség, a fonóbeli lányok részvételével zajlott, és közös táncvigassággal zárult. S mindez 59 Dudás Istvánné (sz. 1902. Hernádnémeti). A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 3904-3906. 50 A hasonló szokásokat gyűjtő Ujváry Zoltán pauzabilis véleménye szerint , az állat szarvával, fejével böködte, ijesztgette a lányokat, akiknek a lábát, combját, farát a játékos a bunda alól kinyúlva megfogdosta. A nők visongtak és többnyire nagy kavarodás keletkezett, ami a fonóban levő legényeknek a lányok ölelgetésére igen jó alkalom volt." (Ennek a mi szövegünkben is nyoma van.) Ujváry Z. 1997. 253.
