Oldal 200 [200]
OCR
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 199 gekre adó (, bohócot csináló") mai , ítelezíssel" szemben, a régi, egyszerű és természetes, a mostani fiatalok által , lenízett" táplálkozást biztosítja. Az egy tálból étkezés pedig a gazda és a munkásai vagy a rokonság összetartozását fejezi ki. Az etnográfus a heti étrendről és a böjtölésről, a húsos és a hústalan napokról is kérdezte az adatközlőt. Fekete Lajos úgy emlékszik, hogy a péntek „tesztäs nap" volt, ami nem vallási meggyőződésből vagy egyházi előírásból eredt (ez számára nem több, mint , babona"), hanem az egyéni változatokat megengedő laza szokásrend következménye (, úgy vót, hogyhát majd főzünk pénteken egy kis gombócot vagy ezt vagy azt"). A 75 holdas kiskunhalasi gazda, Csonka Mihály memoárjában ugyancsak foglalkozik az étkezésekkel. Egy disznótor leírását idézem: 1882-ben, egy bizonyos téli napon a nagyapáméknál disznótor volt. Akkor még az is másként folyt le, mint ma. Szinte ünnepnek számított. Az asszonyok már az előző nap elkezdték készíteni a sokféle jó réteseket. Torta, linzertészta, piskóta akkor még nem létezett. A disznótor korán reggel jó törkölypálinkával és jó zsíros pogácsával kezdődött. Ez volt az igazi magyar paraszt legjobb eledele. Nem pancsoltak annyit az asszonyok össze incem-fáncom nyavalyákat, mint ma, és mégis különbek voltak a maiaknál. Egészségesek, kitartóbbak és teltebbek voltak, nem olyan sovány, gereben, vézna, renyhe alakok, mint a mai legtöbb asszonyka... Most hát hamar elpakolni, kész az étel, ebédelni kell. Hamar aztán a sok asszony hozzáfogott a terítéshez, ami ment is gyorsan, mert hiszen voltak elegen. Jött aztán a jó veseleves jó húsdarabok benne, zöldség is volt bőven és metélt tészta vagy rizskása, esetleg zsemleszeletek is előfordultak. Leves után jött a jó hagymás máj savanyúan, ecettel, majd a fejpaprikás jó hüvelyes paprikával vegyest. Minél erősebb volt, úgy volt jó. Kínálták aztán a vendéget: egyenek, falatozzanak! A máj és a paprikás után jött a jó pecsenye, amivel aztán be is lett fejezve az ebéd. A vacsora majd többféléből fog állni, most ez is elég . . . Mikor eljött az este, mindenki rakásra vergődött. Mert némely szomszéd vagy rokon délután elment haza a dolgát intézni, jószágot etetni, miegymás, kinek mi dolga akadt. De még aztán várni kellett, mert még a szarmäatnak?” főni kell. Persze az asztal mellett könnyen várták a vacsorát, mert a bor az járta 558 Csonka Mihály (1875-1964) Nagy Czirok László néprajzi gyűjtő ösztönzésére, az 1940-es évek végén írta meg az élettörténetét, ezután tíz éven keresztül a Néprajzi Múzeum pályázataira készítette kéziratait, amelyek tematikája egészen változatos (a tanyai gazdálkodás és a halasi , népélet" számos mozzanata, szokások, az I. és a II. világháború emlékei, valamint tréfás történetek, viccek, mesék és anekdoták). Az idézett szövegrész 1952-ben készült. Csonkáról, a kéziratról és aközlésmódról, amit mi is követtünk Romsics I. (szerk.) 2009. 33-38, 309-319. 5 Töltött káposzta.
