Page 195 [195]
OCR
194 e Eltűnt falusi világok , Emlékszem, fehér rékli vót rajtam, nyolc szeles kasmérszoknya — képzőlle millen bő vót — alatta négy keményített fehér ósószoknya, nyakamba kékfődü, piros virágos gombosterítő, lábamon félregombos cipő, fehér harizsnya, kezembe a nagy imakönyv. Arra ment egy asszony — sose felejtem el — aszt monta: jaj de heles vagy, de szép cifra vagy! Szép is vót ám. . . Édesanyánk csináta a zsebkendőt, ő is rajzóta. Szépen összehajtogattuk, belefogtuk az imakönyvet, mellünkhő szorítottuk, úgy mentünk a templomba. Szép vót ám, ahogy mentünk, a szoknyák csak úgy pödöröttek. . . Engem is el akartak kommendáni egy legénnek, de aszonta: fiatal még az annya, soká kap jussot! Mer aki árva vót, meg akinek pénze vót, azt hamar vitték, mer az mingyá vitte a hozománt. Azért vót régebben az a szokás, hogy akinek lánya vót, az akkor má hamar sötétbe őtözött, hogy öregebbnek lássák. De akinek fia vót, az soká viselhette a színes ruhát, annak nem köllött félni, ha fiatalabbnak is láccott. . . Eszt má nem viselem. (— Pedig millen jó lenne még neked dologténap.)? Dologtenap? Hiszen kinevetnének. Nem vagyok én Köszörüs Mári! Köll halannyi a korral. Most má nem divat a számedlis. Azt mongyák ránk, hogy maradiak vagyunk, mert viseletben járunk. Pedig mink is menünk a divat után, hiszen a réklik is mindig mások." Az etnográfus idős asszonyokkal különböző témákról kötetlenül beszélgetett (akik közben a régi ruháikat mutatták meg neki), vagyis az egyéni és a közös emlékek, a ruhadarabokhoz kapcsolódó élmények, asszociációk, valamint egymás folytonos reflektálása teremti meg a múlt mindennapjainak emlékezetét. Az adatközlő számára a vasárnapi mise és az arra készülődés a legfontosabb események közé tartozott. Ennek elmaradhatatlan kelléke az ünnepi viselet, aminek rögzített szabályai voltak, a négy keményített alsószoknyától (, ami úgy állt, mint a burétó")" a virágos gombosterítőig, azaz a vállkendőig. A viselet része az egyház szent kötelékéhez és a felekezeti csoporthoz tartozást szimbolizáló, valamint a lány társadalmi státusát jelző nagy imakönyv (, akinek nem vót, nem is vót gazdag lány") "", és elválaszthatatlan tőle a megfelelő testtartás, a megtanult, begyakorolt és hétről hétre ismételt mozdulatok és gesztusok egész sora. Mindez együtt, az ,én" és a csoport bemutatásának ünnepi alkalma esztétikai értékké válik, és mint habituális emlékezet segíthette a szöbeli felidezest. („Szepen összehajtogattuk, belefogtuk az imakönyvet, 52 A tizenhárom évvel idősebb sógornő közbevetése, aki a szóban forgó zöldbársony réklit ajándékozta az adatközlőnek. 58 Varga Andrasné (sz. 1902. Sarmellék). Petanovics K. 1971. 322, 329-331. 54 Sütőharang, ez alatt sütötték a kenyeret. 56 Vargáné megjegyzése.
