Seite 194 [194]
OCR
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 193 Az első adatközlő , nyolcvan holdas paraszt lánya" (a beszélgetés időpontjában hetvenhét éves), a második , zsellérasszony" (hatvanhárom éves), először a régi báli viseletüket mutatják be. Mindketten fehér röpikét hordanak, ? a gazdalany a diszitettségét hangsulyozza (,,cifrara” pantlikazta), valamint azt, hogy 6 nem kasmir, hanem selyemszoknyat vett hozza, igaz a ,,viseltebbet.” (A kevésbé viseltest bizonyára az ennél ünnepélyesebb alkalmakra tartogatta.) A volt zsellérlány viszont kartonszoknyát vett fel, ráadásul , mosottast", és az egész megjelenése — számára is ez a mérce — nem olyan , jaj de cifra." Igaz, a lábbelije rózsával hímzett tutyi (papucs), amit a bálteremben, talán mert kímélni akarta, egy kevésbé , szép" (otthon használt) darabra, valamint , óccsó" kötött harisnyára (kapcára) cserélt. Nyilvánvaló tehát a báli öltözet társadalmi státust jelölő és megkülönböztető funkciója, ugyanakkor mindkét lány megelégszik a , viseltebb", illetve a , mosottas" szoknya választásával, ami az ünnepi alkalmak rangsorolását jelzi (a legszebb darabokat a bálba felvenni feltehetően könnyelműségnek tartották). A szövegek a viselet módosulásának egy-egy mozzanatát is felidézik. A gazdalany az alsószoknyája szegélyét díszítő fodrokat — mivel nem szereti — eltávolítja, amit elmondása szerint a többiek is követnek. Az egyéni ízlés és kezdeményezés indítja el a változást, ami talán a lány társadalmi státusából adódóan, követendő mintává (divattá) vált a faluban. Ez azonban nem expanzív gyorsasággal zajlott (és a szoknyán alig látható apró módosítás történt), s a narrációban az újítói öntudat illő szerénységgel egészül ki. (, Én nem gondútam, hogy a többiek is megcsinájják, hogy másnak is úgy tetszik.") A zsellérlány a csípője kidomborítására szolgáló farpárnát (pufándlit) viselt. Ez a városi vagy polgári divat mintájára terjedt el a faluban, és lehetséges, hogy a csípő szélesítésére is alkalmas, korábban hordott fodros szegélyű réklit pótolta az arra rászorulóknál."" Használata azonban nem volt problémamentes, miként az emlékezetben megmaradt affér mutatja. A történet névtelen (férfi) szereplője a pufándlit hevesen ellenzi (feltehetően erkölcstelennek, szokatlannak vagy nevetségesnek tartja), ezért a lány megviccelésére, esetleg megszégyenítésére törekszik." Petánovics Katalin 1967-ben a Zala megyei Sármelléken gyűjtötte anyagát: 599 Női ujjas. Fél Edit az 1940-es évek elején a sárközi falvakban azt tapasztalta, hogy a bő ing , végleges kiszorítója" és blúz szerepe van, mivel alatta szűk inget hordanak. Flórián Mária szerint a , polgárosodás" jeleként a női parasztviselet legújabb korszakában terjedt el. Fél E. 1991. 27, Flórián M. 1997. 655. 54 G. Vámos M. 1979. 242-243. "1 Az etnográfus szerint a farpárna 1920 körül terjedt el a faluban, és bár sokan hordták, mindenki szégyellte, ezért tagadták vagy rejtegetni próbálták. G. Vámos M. 1979. 242-243.
