Seite 193 [193]
OCR
192 e Eltűnt falusi világok Kocsis Rózsi immár harminc éve városi lakos, amikor megírta memoárját, amelynek idézett részletében a múlt jelen idejűvé válik, és eleven képek, cselekvések, gesztusok sorozataként tárul elénk, mintha az egykori szereplő újból eljátszana, rekonstruálna egy-egy epizódot. Feltehetően ez tudatos mnemotechnikai és retorikai eszköz, ugyanakkor az esztétikai minőséggel rendelkező, valamint kulturális értékrendeket és társadalmi aspirációkat is kifejező tárgyi környezet (a falon sorakozó dísztányérok, a viselet vagy a szintén szociális jelentéseket is hordozó fal színének)" vizuális emlékezete kap nyelvi kifejezöformät. A néprajzi kutatás egyik legrégebbi és legnépszerűbb témája az öltözködés, amit az etnográfusok különböző szempontok szerint vizsgáltak (például települések, régiók vagy etnikai csoportok viselete, egyes ruhadarabok története, az öltözet életkort, családi állapotot és a társadalmi státust jelölő funkciója). Számomra az interjúk állnak rendelkezésre, a következőket az 1970-es évek közepén G. Vámos Mária a Tolna megyei Szakályon készítette: a Bálba fehér röpikét vettünk fő, az olyan behúzós vót, hogy pántlikát húztunk be mindenhová, ilyen cifrára. Hát szoknya asztán vót kasmér vagy selem. Én majdnem minden bálba selembe vótam, amellik viseltebb vót selemszoknya, azt fővettem. Meg fehér kötént. . . Nem szerettem sohase, hogy fodros." Levettem a fősőrészirűl, asztán csak simán rátűztem, mikor már megtudtam magam csinálni. Asztán később Zee másnak is úgy tetszik. Asztán megcsináták. Nem ám egyszerre, úgy lassan-lassan. " , Hát a bálba nem olyan jajde cifrán mentünk. Mosottas kartonszoknya, fehér röpi, meg fehér kötén. Meg akkor nem ám szandálba, meg cipőbe. Még akkor ilyen rózsás tutyi vót. Asztán akkor még aszt is, mikor ementünk este, akkor lehúztuk ott benn, akkor már jó vót amelyik nem szép vót, olyat húztunk a bálba fő. Meg kétszemes óccsó fehér kapcába. . . Mikor idekerűtem ezekhő, asztán a házuk előtt vót egy nagy szederfa, oda akarta kiakasztani, mikor letettem. Nem akarta. Aszt mondta: nem kő, hogy a derekadat húzza az a pufándli. Aszt mondja, ha nem dobod el, fődobom, főviszem a szederfára. "98 megfigyelése szerint az 1980-as évek közepén, amikor az interjút készítették, az 55 éven felüli kazári asszonyok negyede járt viseletben. Fülemile Á.-Stefány J. 1989. 94-96. 596 , Máriskó néni minket is leszóllatt. — Jézus Mária — csapta össze a kezét —, há hogy meszeltél ilyen fehéren? Ez csúf, szegényes. Jó kékre kellett volna meszelj, az olyan szép, olyan nagygazdás." Kocsis R. 2000. 221. 597 Az alsószoknyáról van szó. 588 G. Vámos M. 1979. 240-242.
