Oldal 190 [190]
OCR
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 189 segítségével az emberek mindennapi életük helyzeteit és cselekvésük alternatív lehetőségeit felfogják és értékelik." Igaz, a másfél évtizedes terepmunka nyomán a megfigyelt mindennapok rutinszerűen ismétlődő cselekvésekkel és változatlan magatartásformákkal azonosultak, amelyek mentális szervezője a , hagyományos rendben élő parasztok. . . józan és mértékletes életfelfogása." Dzsungelba téved, aki a mindennapokkal tudományosan foglalkozik — vélte a német szociológus, Richard Albrecht az 1980-as évek elején. Én ezt szeretném elkerülni, ezért a néprajzi és egyben a mindennapiság fogalmába sorolt témák (az öltözködés, a táplálkozás, a társasélet, a szokások) kutatásakor készített interjúkra támaszkodom. A válogatás — a fogalom tartalmi sokszínűsége és az elmúlt évtizedek szinte parttalan gyűjtései miatt — az előzőeknél is önkényesebb, és a narrációk elemzése az etnográfusok szempontjait háttérbe szorítja (például egy-egy település , hagyományos" viseletének komplex leírása, az , öltözködési kultúra" szabályrendszerei és társadalmi összefüggései, az étkezés , hétköznapi és ünnepi" rendje, a szociabilitás korcsoportok és nemek szerint differenciált formái, a szokások regionális vagy etnokulturális típusai és keveredése). Ehelyett arra keresek választ, hogy az így tematizált mindennapiság milyen tapasztalati és értelmezési mezőkben jelenik meg, elárul-e valamit a falusi világ 20. századi változásairól, kiegészíti vagy módosítja-e a parasztságról szerzett néprajzi és történetírói tudást? A szövegek ezenkívül azt illusztrálják, ahhétköznapok és az ünnepnapok jelenvalósága hogyan alakul emlékezetté és elbeszélhető történetek ké. VISELET — DIVAT Elsőként nem a néprajzi gyűjtésekből, hanem egy emlékiratból idézek, amit a mezőségi Széken született Kocsis Rózsi készített. , Az egyszobás lakásban hátul, a sarokban van a tűzhelyes kemence. Föléje szegek vannak ütve, azokra van felakasztva a piros mázas edényem. Tálak, lábasok, amelyeket nem mindennap használok. Afelett a falon a gerenda alatt egy sor cseréptányér, amik csak dísznek vannak felakasztva. Elöl és kétoldalt fenn a falon porcelántán»1 Fél E.-Hofer T. 1997. XV, 4. »2 Albrecht, R. 1982. 76. »3 Kocsis Rözsi (1932-1999) apja napszámos volt, őt kilenc éves korától Kolozsváron cselédként alkalmazták. Férjhezmenetele után négy és fél holdon gazdálkodtak, 1967-ben azonban Szamosújvárra költöztek, és gyári segédmunkásként dolgoztak. A memoár befejező részét, amiből a szöveget idéztem, 1996-ban írta. Kocsis R. 2000. 19, 191-192.
