Oldal 188 [188]
OCR
A MINDENNAPOK EMLÉKEZETE A PARASZTI TÁRSADALOMBAN ove A mindennapi élet kutatása az 1960-as és az 1970-es években a tarsadalomtudományok és a történetírás szemléleti és módszertani megújításának, valamint a tudományos megismerés újragondolásának programjaként fogalmazódott meg. A fenomenológia által ihletett szociológia a társadalmi struktúráktól a mindennapi élet szubjektív tapasztalatának vagy megélésének kutatása felé fordult, illetve amindennapok világát az emberek értelmezése (értelemadása) nyomán létrejövő valóságként tételezte fel. Ez a valóság azonban nemcsak a jelen, az , itt és most" valósága, hanem az , elődök elővilágát" is magába foglalja, amit például ahagyomány őriz meg." A szellemi gyökereit a romantika korszakába visszavezető etnográfia az anyagi kultúrát, a munkavégzést, a népi hitvilágot és a szokásokat is a mindennapok terrénumába utalta, ami a svéd Mats Lindgvist által a mindennapi élet tudományaként meghatározott (európai) etnológia, valamint az empirikus kultúratudomány képviselői között kap új episztemológiai tartalmat: a , mindennapi kultúra" kutatói mindenekelőtt arra koncentrálnak, hogy a szubjektumok a cselekvéseiknek milyen jelentéseket adnak, hogyan érzékelik a körülöttük lévő világot és ezt miféle (szimbolikus) kifejezésformakban jelenítik meg. Az így értelmezett mindennapok bemutatása az etnográfiai elbeszélés és a temporalitás újragondolásához vezetett el. Mivel a kutatók a tudásszociológiához hasonlóan úgy vélték, hogy a mindennapok a múlt tapasztalati világát is magukba foglalják, a jelenorientált néprajzi narratíva (a jelen idő használata), mely szükségszerűen egy mozdulatlan és autochton falusi élet konstrukcióját eredményezi, aligha alkalmas annak ábrázolására. A hétköznapiság kutatása a történetírásban is markáns szemléletváltást eredményezett, és a múlt megjelenítésére vonatkozó történetírói reflexiók folytonos igényét honosította meg. Az Alltagsgeschichte képviselői szerint a történelmi folyamatok, illetve a strukturális változások az egyének tevékenységéből erednek, és a névtelen szereplők (a kisemberek) napi gyakorlataik révén lesz64 Schiitz, A—Luckmann, T. 2003. 27-50, Berger, P—Luckmann, T. 1998. 37-70. 55 Frykman, J. 1989. 70, Lipp, C. 1993. 10, Niedermiiller P. 1994. 89-129. 526 Köstlin, K. 1991. 71-85.
