Oldal 185 [185]
OCR
184 e Eltűnt falusi világok preferenciák alakították. Az életút sikeres és , felfelé" ívelő: a , szegény" csizmadia inasból (akinek az apja is , szegény ember") csaknem harminc holdas nagygazda, majd bíró és , úr" lesz. A fiú számára azonban nem a földszerzés (talán mert azt elveszti vagy mert az elődöknek sem volt földjük), hanem az életforma és a viselkedés reprezentálta rendies választóvonalak átlépése: a ,parasztoktól" megkülönböztetés és az , urakkal" való személyes kapcsolata a legfontosabb (az elbeszélésben ez többször visszatérő motívum). S ez mintha a költekezést és az adósságcsinálást is felmentené, ami egyetlen félmondatban fogalmazódik meg (, aztán könnyelmű lett"). De az elbeszélő arról is hallgat, hogy a család törzsökösségét és a fixációt szimbolizáló , évszázadok óta Tóth Márton ház" miként került más tulajdonába." Amennyiben nem a fiú nézőpontjával azonosulunk, akkor az egyéni mobilitást a foglalkozási, a jövedelmi, a hatalmi és a presztízsstruktúra fix pontjai közötti egyirányú elmozdulások helyett, inkább az életszakaszról életszakaszra változó és egymásba fonódó társadalmi helyzetek mozaikjaiként, illetve e helyzetekkel együtt folyton módosuló ambícióként értelmezhetjük," amelyek lokális jelentései az egykori társadalmi miliők szerint differenciálódtak. Erre talán a megszólítások eltérései utalnak. Az , intelligensebb osztály" (a kispolgárok, értelmiségiek)" és a zsidók az egykori kézműves mestert megillető és aparasztoktól megkülönböztető egyszerű , Tóth úr" titulust, a , falusiak" (ők lehetnek a parasztok) a tisztséget, a hatalmat és a tekintélyt is kifejező , Bíró úr" és talán a módosabb gazdák a patriarchális , Márton bátyám" megszólítást használták (elvégre közel harminc hold földet szerzett). Nem zárhatjuk ki, hogy ennek az életpályának másfajta észlelései és emlékezetei is voltak. Tóth Márton fia sikeres életutat alkotott meg, de a történet lezáratlan. Egy másik etnográfus, Kardos László beszélgetőtársai ugyanazokat a motivumokat említik, mégis a birtokát felelőtlenül elvesztő, urizáló , paraszt", a helyi közvélemény által elítélt alakját teremtik meg: Tóth Mártonnak körülbelül 30 holdja volt. 1890 tájékán már csak 12, később az is elment. Legvégső időben az Ürmösön volt 3 holdja meg egy páskuma. Annakelőtte hintón járt, régi jómódú paraszt volt, cselédje volt, a bankkölcsön tette tönkre." 57 Bertaux-Wiame, I.-Thompson, P. 1997. 124-126. >18 Előbb a földszerzés, majd az , urak" életmódjának elsajátítása motiválja. 5 Az egykori szereplők és a történészek (etnográfusok) kategóriái nyilvánvalóan ezúttal is eltérőek. = Id. Császár Lajos és Szabó Pál. Néprajzi Múzeum, EA 2391.
