Seite 180 [180]
OCR
A társadalmi mobilitás emlékezete e 179 alkalmas. Apja földnélküli cseléd, aki gyakori helyváltoztatásra kényszerült: településről településre, egyik majorból a másikba vándorolt (Ravazd-Liki major-Péterdi-Táp), 1894-ben megnősült, majd 1902 és 1907 között Amerikában vállalt munkát. Keresetéből alig több mint két hold földet tud vásárolni, ami az 1920-as évek közepén a tápi vagyonváltsági földekből osztott három holddal egészül ki. Ez az életforma a gyerekek szocializációját is meghatározta, akiknek a saját gazdaságon kívül, más birtokokon kellett munkát vállalniuk. De nemcsak a megélhetés bizonytalansága vált az emlékíró tapasztalatává (a rosszabb termésű években ínségmunkára kényszerültek vagy kölcsöngabonából éltek), hanem a családi örökség is: a vándorlás, apja gyakori távolléte és a beilleszkedés nehézségei a falusi társadalomba, amin a határban távol fekvő „proletärföld” sem segitett. Ez minden bizonnyal a földrajzi mobilitäst ösztönözte, aminek, mint „rituális átmenetnek", az életpálya narratív megalkotásában fontos szerep jutott (,a sorsomat meghatározó fordulat", ,egy kicsit sokat foglalkozom ezekkel a dolgokkal, de érthető, mert nekem itt kezdődött el az igazi életem”).° A katonazenészkért eltöltött időszakról van szó, ami egy számára vonzó és vágyott életformával, kultúrával és közösségi élménnyel ismertette meg. A fiatalkori ambíciót azonban (hogy zenész lehessen) hamar fel kellett adnia, és a szülőfaluját családi kapcsolatai segítségével hagyta el. Legidősebb bátyja, József ugyanis a fővárosban dolgozott, aki kocsimosói, majd kertészi álláshoz juttatta." (Közben rövid ideig kerékpáros éjjeliőr, és egy évre kénytelen Tápra visszamenni.) A térbeli mobilitás és a tervezett foglalkozásváltás tehát nem egyenes vonalú, , kitérőkkel" történik, és közben alkalmi munkákat kell elvállalnia. Vágya az állandó alkalmazás (a , nyugdíjas állás"), ami számára természetes módon a családi kapcsolatoknál és a formális ajánlásoknál hatékonyabb pártfogó támogatását igényelte. (, Mivel gazdám leszármazottjai mind nagyemberek voltak, arra építettem, majdcsak gondol rám valamelyik.") Vagyis, ha a mobilitást az interperszonális: a személyes, a családi és az alkalmazóhoz fűződő kapcsolatok dinamikájaként értelmezzük, akkor abban a nehezen konceptualizálható véletlennek és a kiszámíthatatlanságnak, Dobos Flórián szemszögéből a szerencsének is szerepet kell tulajdonítanunk."" 506 Dobos F. 1993. 62, 64. 507 Ebben feltehetően bátyja munkaadójának is szerepe volt. Dobos Józsefet ugyanis először Grabotsay Árpád főkertész alkalmazta, aki , saját ismeretségén keresztül villamoskalauznak ajánlotta be" (ezután lett villamosvezető). Grabotsay lányát pedig 1943-ban Dobos Flórián vette feleségül. Balogh B. 2002. 77, 82. >08 Ezt a személyes kapcsolatokkal vagy pártfogóval nem rendelkező testvérek életútja igazolja. A legidősebb nővér, Marcella, az elemi után, 1900 és 1910 között a fővárosban cseléd, utána hazatért a falujába (férje szintén cseléd, majd napszámos). A következő lány, Teréz,
