Oldal 179 [179]
OCR
178 e Eltűnt falusi világok a nagyvilágba. Mivel a legidősebb bátyám már Budapesten élt, villamosvezető volt, őt ostromoltam, hogy legyen a segítségemre... Állást szerzett nekem egy budai garázsban kocsimosónak, de nekem ez nem nagyon tetszett, mert éjszakai munka volt: úgy este nyolctól reggel ötig. Ezért kaptam heti 12 pengőt, és ebből fizettem napi egy pengőt egy ágyért meg egy ebédért. A többi ellátásomról nekem kellett gondoskodni, ami abból állt, hogy este munkába menet vettem negyed kiló kenyeret tíz fillérért. Ennél többre vágytam... És lett is a következő nyáron, ismét egy aratás után, ismét a bátyám segítségével. Egy budai villakertben lettem kertész, egy királyi közjegyző özvegyénél. Itt töltöttem majdnem hat évet. Itt nagyon jó dolgom volt, bentlakást és ellátást kaptam, némi fizetést is, hatvan pengőt havonta. Ez 1937-ben volt... 1941-ben azután már nyugtalankodtam, hogy valami komolyabb munka után kell néznem. Mivel gazdám leszármazottjai mind nagyemberek voltak, arra építettem, majdcsak gondol rám valamelyik. Így történt, hogy egy vasárnap reggel elmentem az egyik unokához, aki miniszteri tanácsos volt. Borzasztó Szorongva érkeztem, még ágyban találtam. Én alig tudtam megszólalni, de ő úgy látszik rájött jövetelem céljára, és rögtön mondta is, nagyon jókor jöttem, mert éppen most dolgoznak azon, hogy létesítsenek egy tudományos intézetet, oda biztosan kell kézbesítő vagy valami efféle. Megadta a címet. Ez volt Deér József professzor, a Történettudományi Intézet igazgatója. Mivel abban az időben az ilyen úgynevezett nyugdíjas állás majdnem elérhetetlen volt, csak ilyen protekcióval volt lehetséges... 1949 végén jött az új vezető Csanádi György személyében, aki majdnem mindenkinek a kezébe nyomta a felmondó levelet. Abban a helységben, ahol ez történt, én voltam az egyetlen, aki ezt nem kapta, hanem megállt előttem, és azt mondja: s Dobos, maga meg át van helyezve a most indul6 MOK-ba...«° Ez azt jelentette, hogy a fotólaboratóriumtól kellett búcsút vennem egy időre." Ezt elmondtam az elnök úrnak, aki kitalált egy jó megoldást. Javasolta nekem, vállaljam el a fotómunkát másodállásban, ő hozzájárul, és ez meg is történt, az újjászervezett Történettudományi Intézetben, ahol még most is dolgozom. A MOK csak két évig létezett, mert 1952-ben megszűnt, engem meg tovább helyeztek a Nemzeti Múzeumba a rotaprint géppel, és ott folytattam, de közben magam mellé vettem egy segítőt. "50 A hosszú visszaemlékezés, amelyből részleteket idéztem, az emlékíró vágyainak és ambícióinak, valamint a , megvalósult" életút és az azt befolyásoló családi minták, a migráció és a személyes kapcsolatok vizsgálatára egyaránt 502 Új állása. 5% Múzeumok Országos Központja. 54 A fotózást az Intézetben tanulta meg. 55 Dobos F. 1993.
