Seite 170 [170]
OCR
A társadalmi mobilitás emlékezete e? 169 re; a családalapításnál ez jó kisegítő is lett... Az 1915-ik év január 3-án halt meg az édes anyám nyolcvanegy éves korában, ekkor lettem én a magam gazdája. Tehát 57 életévem betöltésekor szakadtak a nyakamba végleg a termelési munka és az élet mindenféle gondjai, s csak 17 év óta fáradoztattnak azok engem... Lajos fiam ki járta a 4 elemi és a 2 ismétlő osztályt, 1-szőr is birka pásztorságot tanult, azután meg a kézi munkásságot. Gyakran átszökött az utczánkban levő Bornemisza sógor kovács műhelyébe, ahol szeretett segiteni a vasra verni. Kovács, az nagyon szeretett volna lenni! De hát ide kint is szükség lett a családi segítségre és ennek a meg tanulására... Az Antal nevii fiam 1907 január hó végén, a gimnázium III-ik osztályából álván ki, és pedig azon gazdasági ok miatt, hogy nem kaptunk, azaz nem birtam kanászt fogadni, mert nem volt kit föl fogadni. Mivel ez időben a fölnőtt cseléd is nehezen volt kapható, ugy hogy csak 1 bérest és 1 gulyást birtam kapni, igy a Lajos lett a 2-ik béres, a Károly fiam meg a kocsis, vagyis lógondozó, s ha szántani kellett, ő lett a 3-ik ekefogó.""? Gyenizse Lajos 1857-ben született, visszaemlékezése, ami egy néprajzi gyűjtő ösztönzésére készült, közel hetven évet ölel fel, és a szerző naplószerűen, az egymást követő évek számára legfontosabb eseményeit idézi fel. A terjedelmes szövegből csak részeteket mutattam be, de talán ez is alkalmas az életút a szóbeli elbeszélésnél átgondoltabb és rendszerezettebb megalkotásának elemzésére. Az első emlékek 1862-63-ból valók: ekkor osztották fel Halason a közlegelőket és tagosították a birtokokat (apja hetven hold földet kap), ezt követően az önállósulás hosszú folyamata szervezi az eseményeket lineáris történetté. A naplóíró az első gimnáziumi év elvégzése után, nagyapja akaratára, , 5zomorú érzelmekkel" került ki a tanyára. Sokféle munkát végzett, majd 1875-ben a bátyja mögött, aki a lovas fogatot hajtotta, ökörfogatos , béressé léptették elő." Néhány év múlva a kiemelt presztízsű éjjeli ökörlegeltetésben is részt vett (1878-ban , avancséroztam"), és önálló marhatartással rendelkezett. Harminc évesen nősült, és ekkor már nemcsak jószágból, hanem 14 hold földből és , kevés költőpénzből" álló különvagyona volt. Apja halála után (1893-ban) az örökösödést végrendelet szabályozta. A birtokot a két fiú között osztották fel," anyjuk élete végéig haszonélvezeti jogot kapott, és , minden héten egyszer a munkatevékenységünkről, bevétel és kiadásunkról kellett neki beszámolnunk." Az 1880-as években meghalt lánytestvérük kiskorú gyermekeiről szintén a végrendelet gondoskodott, oly módon, hogy Gyenizse Lajost négy év alatt tízezer forint kifizetésére kötelezte. (Ez végül nyolc év alatt, kb. száz kishold föld eladásával teljesült.) 182 Gyenizse L. 1977. 158 A naplóíró nősülése után a családi gazdaságban maradt, bátyja 1882-ben lett önálló.
