Oldal 153 [153]
OCR
152 e Eltűnt falusi világok tétel a cseléd vagy a szolga tartása)", az azonban szembetűnő, hogy az önszerveződéssel a kirekesztés és a tiltások sora jár együtt. Az exkluzivitás az elbeszélés szerint agazdakörre jellemző, a polgárikör báljaira viszont , akárki" bemehetett. Az egyletalapítás lehetősége nem azonos a tagok szabad akaratával és a csoportok egyenlőségével, a működést ugyanis — üj hierarchiäkat teremtve - a helyi hatalom szabályozta és felügyelte ( nekünk három bálat engedélyeztek..., a mienket mindig rövidre szabták"). Kik alkották a mindenki számára nyitott, de a gazdák által elkerült, a faluban Bagós-körnek nevezett és ezzel szociokulturálisan pontosan azonosított polgárikör tagjait. Erre az adatközlő személye adhat választ. Balogh Jánost a történeti fogalomkészlet alapján az agrárproletárok vagy a törpebirtokkal rendelkező félproletárok kategóriájába sorolhatnánk, igaz, ez semmit sem árul el tevékenységének sokféleségéről, az életút változatosságáról, a megélt, illetve a falusi közösség által kijelölt társadalmi helyzetéről. A két világháború között Balogh napszámos, részesarató, feles- és harmadosbérlő, valamint fuvaros, közben folyton gyarapítja birtokát. Akkurátus beszámolója szerint, az 1940-es évek elején ez összesen 1300 négyszögöl szántó és felesége örökségével együtt, 785 négyszögöl szőlő — az ekkor már több mint ötvenéves emlékező két évtized alatt ennyit tudott összegyűjteni. Ennek lehetőségét a háború után kapott leszerelési pénz teremti meg, majd hitelből vesz újabb és újabb földdarabokat. Az előző adatközlő, Rozmics Péter önazonossága a múltba forduló, a nagyapa tekintélyével (informális kapcsolataival) igyekszik megszilárdítani, mégis a személyiség, talán a pauperizálódásból következő bizonytalanságát figyelhettük meg. Balogh János története egységes és töretlen, abban nyoma sincs a kételynek. A narratíva énközpontú, a sikeres földgyarapítás állomásait emeli ki: a , maga erejéből" vesz földet, az önállósághoz szükséges lovat és kocsit, ezáltal az apjával szemben új társadalmi státust teremt (az életút összegzése: , az apámnak nem volt semmije, de én lovas-kocsis ember lettem"). Azt nem tudjuk, hogy a polgárikör, melybe az emlékező is járt, teremtett-e legalább laza csoporttudatot (Balogh a , nekünk", , mienk", , övék" kifejezéseket használja); vagy a , polgári" jelzőhöz milyen képzetek kapcsolódtak, ma436 Igy lehetett ez Barandon is, ahol az emlékező egy különös szokást említ: , Mikor elhagytam az iskolát, tizenkét éves koromban (1921-ben), hát a gazdák kaszinójában lettem kaszinószóga. Én hordtam szét a faluban a meghívókat a bálakra. Újévkor a gazdák átengedték a kaszinót a szógáknak, akkor vót a szógabál. Onnan tudom, hogy olyan 25-30 meghívót vittem szét. Annyi gazda tartott szógát." Tehát évente egyszer, az újévi mulatozáskor, feje tetejére állt a világ, aszolgák kaptak meghívót a gazdák kaszinójába, ami a dichotómikus társadalmi rendet és a hatalmi viszonyokat tudatosította és stabilizálta egyúttal. Szabó L. 1985. 250, Schindler, N. 2000. 183, 201.
