Oldal 134 [134]
OCR
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben ® 133 nyerekedni." A felesleget vagy annak egy részét tehát a szegények ellátására fordítják, és nem a piacon értékesítik, ez azonban semmi esetre sem altruizmus, hanem az eladásnál nagyobb haszonnal és a búzakészlet (a presztízsalap) gyarapodásával járó , nyerészkedés." Ezek a tranzakciók a falu társadalmi és szociális struktúrájába illeszkednek, és újítják meg nap mint nap azokat. A zsidó boltos és a szegény ember között a kamat nélküli hitelben vásárlás a kölcsönösség és az egyenlőség érzetét keltette, ? a gazdák által követelt terménykamat viszont (az ingyenmunkával kiegészülve) a szegényekről gondoskodás látszatának fenntartásával, a rendies hierarchiákat és a függőséget fejezte ki, miközben magas profitot biztosított. Bár az emlékező konkrét eseteket említ, az interakciókat a múlt általános gyakorlataként (kollektív tapasztalataként) mutatja be, ami az elváráshorizonttal, a jelenre és a jövőre vonatkozó reménnyel vagy fohásszal kapcsolódik össze. Ez az interjúkészítés időpontjában, vagyis 1950-ben sem volt más, mint évtizedekkel korábban: a kenyér saját munkával történő, másokra nem szoruló biztosítása (attól őrizzen meg a jó isten, hogy még az a világ begyüjjön, hogy olyan kenyeret együnk, olyan kölcsönbúzából"). ok A tágan értelmezett termelési kultúra (a hatärhasznälat, a megelhetes, az innovációk, az értékesítés) eltérő elbeszéléseit olvashattuk. Több szövegben egyegy földdarab birtoklása és művelése nemcsak a család folytonosságát, hanem a közösséghez tartozást szimbolizálta, ezért annak megőrzése generációról generációra erkölcsi kötelességnek számított." Ezért válhatott a birtokrendbe beavatkozó határrendezés és tagosítás az idealizált és nosztalgikus múlt, valamint a jelen közötti szakadékká, vagy , észlelte" úgy egy mezőkövesdi parasztember, hogy a földadásvételek a , mai napig" a rokonok között zajlanak. Ezt a , hagyományőrző" értékrendet, amit az 1970-es évek szociológiai kutatása a falusi népességnek tulajdonított, ? nem tekinthetjük kizárólagosnak. Egry Zsigmond, a dévaványai földnélküli szegény ember számára nem fontos az , ősi" birtokszervezet fenntartása, és a határrendezésnek másfajta jelentést ad (ő a , földek felszabadulásáról" beszél, és ezután a megélhetés biztosabbá 582 Ez a zsidó uzsorás sztereotípiájával ellentétes. % Giovanni Levi az ilyen magatartásformát a , merkantilizáció felé haladó társadalom kegyetlen jótékonyságának" nevezi, ahol a , rang és a presztízs szemben áll a közvetlen megélhetéssel és a túléléssel." Levi, G. 2001. 138. 384 Nash, M. 1966. 34. 35 Kapitány Á.-Kapitány G. 1983. 26-27.
