Seite 133 [133]
OCR
132 e Eltűnt falusi világok gényhez a zsidó, mint a parasztgazdák. Mert ha egy zsidóhoz vagy Brüll Vilmoshoz elmentünk," elvittünk egy portékát tőle, nem kért kamatot, ha egy évig tartott is, amég megadtuk. A parasztember kért kamatot. Ki hogy adta. Hogyha kértünk 1 mázsa búzát újra, hogy majd az újból megadjuk, akkor kellett ráadni egy véka kamatot. Abból már 1 mázsa 25 kiló lett, mire visszaadtuk. Nem is adták ám úgy, hogy majd adol rá 5-6 kilót. De muszáj volt. Attól őrizzen meg a jó isten, hogy még az a világ begyüjjön, hogy olyan kenyeret együnk, olyan kölcsönbúzából. Kila szalonnáért, kila zsírér elment a szegény ember, azt se tudták, hogy mennyiért adják, vagyont szeretett volna nyerekedni rajta. Egyszer én úgy jártam, a gyerekek aprók voltak, oszt kellett nekik a cipő, mert iskolába mentek. Eladtam 13 kiló babot, oszt tavasszal meg vótam szorulva, két kila babot kétannyi áron vettem Szabó Danyinétól, mint az egész 13 kiló babot eladtam cipőre. Tavasszal ki tudtam fizetni, mert tavasszal már napszámba ment az uram, volt már pénz. De ilyenkor ősszel hova ment volna, nem keresett, el kellett a babot adni." Az idős asszony a zsidó boltostól hitelben vásárolt, tartozását a betakarítás után, terményben egyenlítette ki. Az ilyen hosszú távú és rugalmas kapcsolatot Clifford Geertz klientelizációnak nevezi, ami a kölcsönös bizalomra épül, a kockázatot csökkenti, és a jövőbeli sikeres együttműködést előlegezi meg." A kapcsolat patriarchális vonásokat is tartalmaz, és a kamat nélküli hitelt az emlékező segítségként vagy jótékonyságként éli meg (, mi csak úgy mondtuk, nagytata és nagymama, az nem számolt kamatot, azok jók voltak"). A felajánlott pénzkölcsönt azonban - talán mert a pénzforgalom a háztartását alig érintette, az a termékcserére épült, vagy mivel a személyes viszonyukat elidegenítette volna — nem fogadja el. Az adatközlő egy csoport tagjaként szólal meg ( letörtük a kukoricát", ,mi csak úgy mondtuk", , kila zsírér elment a szegény ember"), és a csoporttudatot az egyik napról a másikra élés, a pillanatnyi és kényszerű döntések hasonlósága, a családi stratégiák hiánya alakítja (, kellett nekik a cipő, mert iskolába mentek. Eladtam 13 kiló babot, oszt tavasszal meg vótam szorulva, két kila babot kétannyi áron vettem. .."). Egészen más a Székyek, " valamint a , parasztgazdák" megítélése. Előbbiek a hitel kamataként napszámot kérnek, utóbbiak a kenyérgabonát feltűnően magas, 2590-os haszonnal adják (az emlékező 5-690-ot tartana elfogadhatónak, illetve igazságosnak), és az egyéb élelmiszereken is , vagyont szerettek volna 57 Brüllnek szatócs-, vegyes- és terménykereskedése, valamint kocsmája volt, emellett 28 hold saját és 75 hold bérföldön gazdálkodott. Kardos L. 1997. 156, 253. 579 id. Császár Lajosné. Néprajzi Múzeum, EA 4091. 380 Geertz, C. 1978. 28-32. 581 Tiszaigar egyik nagybirtokos családja.
