Oldal 117 [117]
OCR
116 e Eltűnt falusi világok pott, mikor jól megjáratták a lovat, a szűrű szélibe állították, hadd harapjon. Nem volt az rosszabb, mintha a kettős ekét húzza. Itt a mi utcánkban olyan szegények voltak, hogy csak három helyt öltek egy kis malacot. Mert hát minden víz volt... Hatvanháromban szűk esztendő volt. Az apámnak két lova volt, meg egy szekér. Azt a jászol be volt tapasztva, leverte és megetette a nádat. A gyerek reggel egy kis tengeris kenyeret kapott, este meg egy kis tengeri kását zsíros kanállal széjjel nyomkodva. Az én gyerekkoromban az volt a jelszó a családban, hogy a málé meg a tengeri kása a jó kenyérpótlék, tej az volt bőven, de zsírozó az nagyon szűken. Aztán a tengerit megőrölték, a lisztet megkeverték, kiöntötték és tepsiben megsütötték, ez volt a málé. Ha megfőzik kotliban, azt zsíros kanállal kiszaggatják. De mikor már a földek felszabadultak, akkor jó világ volt. Az a szűkös idő kilencvenkettőig tartott. Már mikor az iskolát elhagytam, azután jó volt, de még akkor is csak úgy ettünk, hogy a földre kitettek egy pokrócot, azt ettünk ott fatálon. Már kilencszázra termett itt a határ... Búza az itt nemigen termett meg, ha termett is, kicsi volt, a föld még gyep volt. Mikor húszéves voltam, az első gazdám nem sütött soha tiszta búzakenyeret, hanem rozzsal kavarta meg. Kölest és zabot is egy kicsit vetettek, krumpli az nemigen volt. Kása nélkül egy nap se múlott, különösen nyárban. A gazdáknál minden fölöstökre egy nagy bogrács öreg kása volt, délbe meg kenyér, este meg a sületlen lebbencs. Volt olyan gazda, aki nemigen adott rendesen a cselédnek, de az ilyent elnevezik ennek meg annak. Az olyan magunkfajta embernek sokat kellett dolgozni. Az apám nem adott semmit, cselédnek voltunk, azt dolgoztunk. Aztán meg béreltünk földet. Apámnál zsíros kenyeret, puliszkát, málét meg görhét ettünk, azt láttam, hogy a szomszédban — ott lakott egy olyan jobb gazda — fehér kenyeret esznek, hát odamentem. Azt mondta az apám, majd meglátod, hogy édes volt az anyád teje, keserű a más kenyere. Engem csak a szükség vitt rá, hogy munkába menjek... Az apám nem termelt annyi búzát, hogy egész évre elég lett volna kenyérnek. Volt úgy, hogy 24 köböl kellett volna, azt csak 14 lett, hát tett hozzá rozsot. "5 Az emlékező a falusi szegények léthelyzetét, a mindennapi megélhetés gondjait és lehetőségeit foglalja össze." Gyermekkora óta hozzá kell járulnia a család önfenntartásához, és szocializációjának talán legintenzívebb élménye az élelem, mindenekelőtt a kenyér szűkössége, amit a tengeri kása helyettesít (többször használja a , szűk esztendő" a , szűkös idő" kifejezéseket). Fél évszázad távlatából is emlékszik arra, hogy voltak évek, amikor a szükséges 24 köböl búza helyett mindössze 14 köböl termett, többször visszatér az étkezésekre, 36 Egry Zsigmond (sz. 1889. Dévaványa). Néprajzi Múzeum, EA 15324. 347 A gazdasági antropológiában ennek különböző elnevezései vannak (Subsistenzökonomie, economy of poor, economy of makeschift), amelyek más-más jelentésárnyalatot emelnek ki. Groh, D. 1992. 54-113.
