Oldal 116 [116]
OCR
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben ® 115 idegen a néprajztudománytól sem. Molnár Mária bonyolult tipológiát alkot a saját szükségletre és a piacra termelés kombinálásával (önellátó, hiányos önellátó, önellátó és felesleget termelő, önellátó és piacra termelő, hiányos önellátó és piacra termelő gazdaságok), mégis arra a következtetésre jut, hogy a parasztgazdaság , jellegéből" adódóan, azaz tértől és időtől függetlenül , elsősorban háztartása ellátására termel." Mohay Tamás egy két világháború között készült parasztnapló feldolgozásakor az önellátás és az árutermelés , megszokott dichotómiáját", mint értelmezési paradigmát elveti, mégis Nagy Sándor ipolynyéki gazdaságát, illetve gazdasági magatartását az 1980-as évek eleji mezőgazdasági kistermelők szociológiai vizsgálata során alkotott tipológia szerint jellemzi (piac által nem érintett, piacérintett, piacorientált, piacra szervez6d6).*° Ezek a munkák a gazdálkodói habitusokat a termelés piacivá válását kifejező stadiális tipológiákhoz rendelték hozzá (a piac ezekben önálló és személytelen entitás), és a sokféle magatartásformát a termelés , paraszti" sajátosságaként azonosították. Ezzel szemben én a visszaemlékezéseket a már megismert szempontok szerint vizsgálom. A következő interjút Hoffmann Tamas 1953-ban a Békés megyei Dévaványán készítette: , Mink már vadmadár-tojást nemigen szedtünk, de az apám idejében még voltak olyanok, akik szedték kint a csíkot. Mi csak annak örültünk, ha a laposban vadruca tojást szedtünk. Mert akkor szabad világ volt. Ahol csík volt, ott a víz soha nem fagyott be, mert az olyan töbörben van. Olyan kis horoggal is fogtak halakat. Több volt egy zsinóron, azt leengedték. Az olyan szegény emberek elmentek innen a gyarmati, szeghalmi, komádi birtokokra aratni. De jobban nyomtatni jártak el, aratni, az ritkábban volt. Szombaton este, ha haza akartak jönni, meg kellett kötözni a lovakat, mert a betyárok ellopták. Egy meg vigyázott mellettük. 3-4 hétig is elvoltak. Kerestek 4-5 köböl életet. A hegyeken túl nem jártunk át, ott már nem is igen van termés. Az apám meg a sógorai összefogtak, így négyen voltak összefogva. A Baki sógor azt mondta, hogy ő nem köti éjjelre a kocsihoz a lovakat, hanem majd legelteti. Mégis ellopta tőle a betyár. De meg az uraság adott takarmányt, szénát, teljes ellátás volt. Meg amikor rostáltak, akkor loptak második búzát abraknak. Ha meg nyomtatott, akkor is csak hara44 Fél Edit és Hofer Tamás szerint , Ha egy közgazdász megkérdezné az átányi parasztembereket, hogy gazdaságuk milyen arányban termel önellátásra és milyen arányban piacra, eladásra — nem értenék a kérdést, nem értenék, hogy miért lenne itt szó két különböző kategóriáról. Minden, amit megtermelnek, a család javát szolgálja — egyesek közvetlenül, mint a búza, amiből liszt és kenyér lesz, mások bizonyos átalakulás után." Fél E.—Hofer T. 1997. 457, Molnár M. 2000. 494, 501. 35 Mohay T. 1994. 137, 173, Kovách I. 1988. 92-96.
