Oldal 113 [113]
OCR
112 e Eltűnt falusi világok forradalom" időszakának nevezték, melyre a , hagyományos" nyomásos gazdálkodás és az ugarhasználat felszámolása, a váltógazdálkodás elterjedése, valamint a gépesítés jellemző. Az adatközlő az ezt , megelőző időszak" termelésének két, a talaj termőképességét fenntartó elemét: a pihentetést és az állatokkal járatást (a , dongatást") idealizálja, s a kenyérgabonát és a takarmányt biztosító föld művelésének sajátos erkölcsi értéket tulajdonít. A parasztember nemcsak a föld jelenbeli kiuzsorázását ítéli el, hanem - különös, affektív jelzőkkel — a merkantilizációt is, amit a nyerészkedéssel, mások megtévesztésével azonosít, és ezzel szemben a kétkezi szorgos munkát eszményíti. (, Az emberiség most kofa, kurva kopec, a dógot nem szereti senki, csak a másikat igyekszik becsapni.") Nem tudjuk, ennek milyen tapasztalata lehetett egy Bihar megyei faluban az 1940-es évek elején, az azonban bizonyos, hogy a jelenséget a környező világ egészére általánosítja. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy az emlékező a néhány kereszttel több gabonát betakarító gazdát az utóbb a vállalkozó polgárság számára kisajátított , nagy burzsuj" jelzővel illeti. A faluhatárok mentális térképeinek másfajta változatai is fennmaradtak. Hoffmann Tamas 1954-ben a Nograd megyei falvakban a gabonanemtiek nyomtatásának emlékeit kutatta, és egy rimóci parasztember szavait jegyezte fel: , Egy dűlőben voltak még a földek, mindenki egyszerre szántott, ökrökkel. Összeálltak többen is: sógor, koma, rokon, csakhogy hamarabb megtegyék a szántást. Biztatták az ökröket, cselő ne, hajsz! Meg daloltak. Olyan nótás volt a határ, még a madárral is versenyeztek. Aztán bejött a tagosztály, és vége lett. Már tán a madarak is elköltöztek, azoknak sincs kedvük énekelni. "57 Ebben a narratívában a Gemeinschaft-eszme metaforája tárul elénk. A falubeliek együtt dolgoznak a határban, a rokonok és a barátok segítik egymást, az elöljáróság vagy a faluközösség által szabályozott munkarend (az agrárirodalomban: , nyomáskényszer") tehát egyáltalán nem kényszerként, a hagyomá355 Wellmann I. 1961. 346-350. 586 Más elbeszélésekben a földek pihentetése és a múlt már-már kánaáni gazdagsága együtt jelent meg: , Hetvenhétben volt a kiegyezés Ferenc Józseffel, felosztották a földeket, mert látták, hogy a nép szaporodik. Németországból jöttek ide nézni, annyit hozott a föld. Annyi volt a termés, mert pihent volt a föld. Akkor hozott 18 mázsát egy katasztrális hold. Olyan kukoricákat, hogy ma látni se lehet olyat." , Olyan búza lett, magasabb, mint én. Nem fért a fődön, hogy hova tegyem a csomót... Egymást érte a kereszt." Néprajzi Múzeum, EA 2617 (Fél Edit mezőkövesdi gyűjtése, 1951.), Fél E.-Hofer T. 1997. 24. 597 Hegedüs Lajos (sz. 1874. Rimóc). Hoffmann T. 1963. 297.
