Oldal 112 [112]
OCR
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben ® 111 Ezért ez a narratíva, ahogyan a továbbiak is, e változatos: határrészenként és dülőként eltérő , történetek" megalkotásáról tanúskodik. A sárréti település lakója a határ használatát és a gazdálkodás különböző mozzanatait az emlékezet által létrehozott mentális térképhez köti. A legelők és a vetett földek évről évre (, idénenként") váltakoztak, a (közjlegelő közelebb került a faluhoz (a távolság mértékegysége az eléréséhez szükséges idő), tengerit a „föd alljassaban” termeltek, a nádasok , K. Nagy Sándor tanyájáig és azon kívül" találhatók. E térképen tehát a tér elemei mozgásban vannak, a múlt idömetszetei elmosödottak (a „rigen”, „kesöbb”, „ezelött”, „abban az idöben”, ,most" a linearitás hiányát jelzik), és jelölései és jelentései is egészen mások, mint amivel a 19. századból ránk maradt kataszteri és határtérképeken talál334 (4 (4 kozunk (, műves", , Isten háta megett", , túl a Keressen"). Az emlékező asszociációi, melyek sokszor a múlt és jelen szembeállításán alapulnak, nem teszik lehetővé a határhasználat és annak változásainak rekonstruálását. Az elbeszélés inkább azt jelzi, hogy a falusi hagyomány éppúgy megőrizte a vetett és a legeltetett területre osztott (kétnyomásos), a határt átalakító, az őszi, a tavaszi gabonát és az ugart váltogató (háromnyomásos), valamint az ugart takarmánnyal bevető (javított háromnyomásos) gazdálkodás emlékét, mint e normatív rendet megszegő gyakorlatokat (például több évig bevetetlenül hagyott földek). Az adatközlő a határhasználat közösségi hagyományához (amit a társas cselekvés jelöl: , ezelőtt ha kimentünk a művesre") saját egykori megélhetését fűzi. Ennek legfontosabb mozzanatai és az emlékezet , támpontjai" a részes kukoricát biztosító gazda, egy kimagasló termésű, több mint fél évszázaddal korábbi év, valamint az aratóbér nagysága és összetétele (,, 5-6 mázsa búzát, 1 mázsa árpát meg szalonnát kaptunk"). Az emlékező a mezőgazdasági kultúrához értékeket társít, és ez alapján a jelent (az 1940-es évek elejét), valamint a múltat szembeállítja. (A narratíva fontos eleme tehát a perspektíva, a beszélő elmondottakhoz fűződő viszonya.) sEzelőtt" csak búzát és árpát termeltek, , azóta" a vetésszerkezet bővült, és az ugar is megszűnt, ez azonban , nyúzza a fődet" (a kifejezést többször használja), ezért , most ki van ílve", azaz kevesebbet terem. A stadiális tipológiát megalkotó agrártörténészek a 18-19. századot az agrármodernizáció, sőt az , agrár4 A falubeliek által jól ismert elnevezések számunkra már megfejthetetlenek, és az egykori határhasználat emlékeit őrizték meg. Az 1950-es évek elején Szentistvánon az egyik adatközlő így azonosította a faluhatárt: , Nagykuti járás, első osztás, első nyíl, hozzá nagyobb Montály... Második osztás, első nyíl, hozzá a ... járás. Harmadik osztás, első nyíl. Hozzá a kis Montály" — amihez Fél Edit azt a megjegyzést fűzte, , tehát három osztás van, nyilakkal, amiket nem értek egészen jól, és ezekhez járások." Néprajzi Múzeum, EA 2515.
