Oldal 110 [110]
OCR
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben " 109 szer, vetésforgó, bakhátas szántás stb.) a parasztiként számon tartott termelés fogalmaiként vették át, és az adatközlők által mondottakat eszerint értelmezték.8 A történeti szemlélet azonban a II. világháború utáni évtizedekben sem vált kizárólagossá. A terepmunka településekhez, tájakhoz vagy régiókhoz kötődött, ami egy-egy termelési körzet, például a gyulai zöldségtermelő kultúra és a zöldségkertészek (gazdálkodó családok) jelenbe érő történetének, valamint az általuk megélt léthelyzetek bemutatásához vezetett. Vagy az 1970es évek közepén indult tanyakutatás a hazai , agrárgazdaság, a szociológia, a néprajz, valamint az agrártörténet-írás szempontjait és módszertani eredményeit" kívánta érvényesíteni. Több évtized távlatából bizonyára nem lehet (az adatközlők nem tudták) az egykori gazdálkodás sokszínűségét, gazdag tapasztalati világát felidézni, a folyton változó nyelv sem alkalmas erre. Különösen akkor, ha az etnográfusok a beszélgetőpartnereiknek a tudományos koncepciókhoz igazodó, eldöntendő vagy kiegészítendő kérdéseket tettek fel. (Például Használtak-e a századfordulón faekét? Mikor volt a tagosítás?) Készültek azonban olyan interjúk is, amelyek alkalmasak lehetnek annak szemléltetésére, hogy a szereplők miként emlékeztek egykori természeti környezetükre, a határ használatára, az egyéni és a közösségi gazdasági magatartásokra vagy cselekvésekre, s ennek milyen jelentéseket adtak. A HATÁRHASZNÁLAT EMLÉKEI Az etnográfusok generációról generációra nagy figyelmet fordítottak a művelési rendszerek és a határhasználat vizsgálatára. Molnár Balázs a Magyarságtudományi Intézet támogatásával 1940-ben szülőfalujában, a Bihar megyei Komádiban végzett terepmunkát. 38 Az 1950-es és az 1960-as években jellemzővé vált a , feudalizmus" és a , kapitalizmus" terminusok használata, ami ugyancsak a falusi életvilág kívülről történő, normatív értékeléséhez vezetett: , A megkérdezett parasztok között jó egynehány akadt, aki a hagyományos kézitechnikákat, a feudális termelés technológiáját nemegyszer indokolatlanul magasra értékelte, és úgy nyilatkozott, mintha a faeke, a cséphadaró és a lovasnyomtatás a mezőgazdaság fejlődésének, a rentábilis termelés történetének soha utol nem érhető aranykorát fémjelezné." Hoffmann T. 1963. 296-297. 39 Kósa L. 1967. 495-511, Kósa L. 1980. 399-424. A megjelent tanulmánykötet szerzői Hofer Tamás, Rácz István, Szabad György, Orosz István, Für Lajos, Balogh István, Csalog Zsolt, Orbán Sándor.
