Oldal 101 [101]
OCR
100 e Eltűnt falusi világok Hallgassunk meg a csépai után egy Borsod megyei kistelepülésen, Héten élő , szegény embert", akit 1952-ben Molnár Balázs kérdezett: , Szegény ember a jó gazdát segítette. Az meg kisegítésül eljött fát hozni az erdőből. Általában 3-4 napot kellett dolgozni egy fuvarért. Volt olyan is, ha megszorult, hogy egy napért tett egy fuvart. Előfordult olyan is, hogy le volt kaszálva a rét, másnap ünnep volt. S ekkor, hogy a rét fel legyen takarva, addig könyörgött az embernek, hívta, gyere el, nem maradok adós, elmegyek egy fuvarra. Velem is megtörtént, hogy addig addig beszéltek, na, gyere el csak, gyere el, elmegyek egy napért fuvarra, nem feledkezek el rúllad, még azt az egy napot is megpótolom — monda a gazda. Ha valakinek nagyobb területű rétje volt, azt nem kézi gereblyével, hanem lóval vontatott gereblyével gereblyéztük. 12 holdat könnyen felhúzhattunk egy nap alatt. . . Kaszáláskor a napszám 50-60 krajcár volt, meg koszt. Ez abban az időben nagyon jó volt, mert akkor 3 krajcár volt egy deci pálinka, 3 krajcárért lehetett 1 kiló kenyeret venni, és 3 krajcárért annyi tepertőt, hogy meg se tudtuk enni. Ebből jól lehetett lakni. "9 Az egymásnak végzett munkák az előbbihez hasonló narrációját figyelhetjük meg. Az azt szabályozó szokások és a saját gyakorlata összefonódik (, általában 3-4 napot kellett dolgozni egy fuvarért", ,, velem is megtörtént"), a ,,szegény ember" és a , jó gazda" egymást segíti vagy kisegíti, sőt akezdeményező, az inkább , rászoruló" az utóbbi, aki egyenesen , könyörög" a gyalogmunkásnak ( addig addig beszéltek, na gyere el..."). A különböző munkák csereértéket - úgy tűnik - az ember és az állat által kifejtett nyers fizikai erő határozza meg," ami pedig a napszámbért illeti, azt , nagyon jónak" minősíti, kizárólag az elemi létfenntartás biztosítása alapján (ehhez elegendő az egyaránt 3 krajcárba kerülő pálinka, kenyér és tepertő). Ezekben az elbeszélésekben a munka a személyes kötelékek részeként, a rokoni, ismerősi és szomszédsági hálózatokból álló közösségekbe integrálódás feltételeként jelenik meg, ami Robert Castel érvelése szerint, egyedüli biztosítéka a , fel- és elismertségnek, a csereviszonyokból és a segítségnyújtásból való részesedésnek." , Állandó munkása voltam" —- hangsúlyozza többször a csépai emlékező, és ez a folytonosság, ami valamiféle familiáris diszpozíciót, ám 91 Vattai Lajos (sz. 1870. Hét). A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 786. 992 , Egész napi szántásért négy nap járt, mert ott ment a gazda cselédje, meg a marhák, meg a nap", , Egy napi igáért háromnapi gyalog, az állatok munkája ugyanis duplája volt az emberének" - szólnak a kővágóörsi és a köveskáli visszaemlékezések. Gelencsér J. 1988. 179. 303 Castel, R. 1993. 8.
