Oldal 94 [94]
OCR
A munkavégzés emlékezete e 93 piac törvényei, hanem a rokoni és az ismerősi hálózatok, illetve a pillanatnyi kényszerek és lehetőségek szabályozzák. (Az aratóbér részint a közvetlen megélhetést adó kenyérgabonából, részint pénzből állt.)?? Az emlékíró számára a munkák zöme fáradságos, olykor fizikai fájdalmakkal jár, azokat mégis önfeláldozóan végzi, a legnehezebb mozzanatait magának tulajdonítja. ( Hanem a munkából kivettem a részem. Csépléskor, a szalmakazalrakáskor a legfelső fokon álltam. Ez a legnehezebb munka."y? Az esztétikumat is fontosnak tartja ( nagyon szépen felkapartam"), örömét pedig az apja vagy a gazda dicsérete és elégedettsége adja. Az élettörténet megalkotásában tehát a kötelességszerűen vegzett es a csalädja letfenntartäsahoz nelkülözhetetlen munka, mint a közössegi ertekrend eleme kap fontos szerepet. („Nagyon kär, hogy senki meg nem örökítette, mit műveltek akkor a fiatalok. Úgy vetették magukat a munkára, mint a keselyük a dögre.") A mezőgazdasági munka kizárólag a falusi életet szabályozó etikai normaként és a családtagok harmonikus együttműködéseként jelenik meg az emlékezetben? Előbb Fél Edit és Hofer Tamás átányi gyűjtéséből apa és fia, majd Szabó László Kecelen készített interjúiból az apjával közösen dolgozó fiú szavait idézem: , Én velük vótam mindég, együtt mentünk kapálni öten. Erzsike vót a legkisebb, leggyengébb, oda vettem mellém, én vittem az ű sorát is, besegítettem. A nagyobbak viccelték vóna, hogy gyengébb kapás, elmarad. Nem hagytam sosem, hogy kigúnyolják. Olyan vótam köztük, mint egy rendőr... Én embert akartam nevelni belőlük, szigorú voltam hozzájuk, én nem hagytam, hogy bármi munkát lazán csinäljanak... Ha én erős nem voltam vóna köztök, mint férfi, mint apa, mi lett vóna? Vót háromfajta gyerek, mit csináltunk vóna?" "82 A narratívában a cselédmunka vállalása a lány önállósulási vágyának és az anya kontrolljanak konfliktusaként jelenik meg (az apa ekkor már nem él): ,— Elmegyek Szegedre szolgálni! - mondom. — Majd adok én neköd szolgálatot! Még az én kezem alatt lesző, addig nem! Bakacopáknak? Gazdád babájának? Séhuvá sé! Én vágyakoztam szolgálni, akik odavoltak, olyan szépen bevásárolták a stafírungjukat. Persze amelyik megbecsülte a keresetét." Gémes E. 1979. 90. 283 Gémes E. 1979. 57. 81 Az első házasságából két fiú és egy lány, a másodikból egy lány született, és velük élt a felesége első házasságából született gyermek is. A család az 1930-as évek közepén kb. tizenegy kataszteri holdon gazdálkodott. *85 Bedécs Karoly (sz. 1898. Atany). Fel E.-Hofer T. 1997. 166, 189.
