Oldal 93 [93]
OCR
92 s Eltűnt falusi világok a munka előbbitől eltérő értelmezését figyelhetjük meg a Csongrád megyei Balástyán született Gémes Eszter (1901-1985) írásba foglalt visszaemlékezésében:8° „Mivel negy lany született egymas utdn, apamnak segitsége nem volt. A legüregebbet odaadták varrást tanulni, a második lett anyám segítsége az aprók körül, így lettem én apám segítsége. Annyira igyekeztem a munkámmal kedvében járni, hogy mindent a legügyesebben csinálok. Úgy örültem, ha mondja: — Eszter jön velem vetegetni. .. Nagyon kár, hogy senki meg nem örökítette, mit műveltek akkor a fiatalok. Úgy vetették magukat a munkára, mint a keselyük a dögre. Ott voltak a szólőmunkáknál, metszésnél, permetezésnél, aratásnál, cséplésnél. Szomszédunk, a királyi tanácsosnak tüzér hadnagy fia, név szerint Raggambi Fluck László, tíz vagon trágyát is kiküldött az apja szőlőjébe. Azt mi hatan, lányok, elvállaltuk, hogy széthordjuk. Ilyen nehéz munkák után fájt minden porcikánk... 1925-öt írtunk. Húgom elszegődött markot verni Veszelka Mihályékhoz. Úgy volt, hogy én otthon verem a markot. A szomszédban lakott Veszelka András. Ennek az András fia felfogta Baktóban a nagynénjénél az aratást. Fogadott egy fiú marokverőt, aki aratás előtt pár nappal felmondott neki. Hát ez nagy baj! Hová, mihez kapkodjon? ... Anyám kapott rajta, mert nekünk csak rozsbúza termett. Elszegődtetett két mázsa tiszta búzáért... Hét óra tájon fogtunk az aratáshoz. Estefelé András keresztezett, én meg gereblyéztem a tarlót. Nem fogta a gereblye hosszára a búzaszállakat, akkor megfordítottam keresztbe a kaparást. Nagyon szépen felkapartam. A gazda meglátta, azt mondja: sokan arattak már nálam, de ilyen szép munkát senki sem végzett! — Apám így tanított! — feleltem. .. Három nap elmúlott, jó felébe voltunk az aratásnak. Volt tíz hold zab is, de annak a marokverése új alkura ment, pénzbe." Nincs lehetőségem az élettörténet, illetve a terjedelmes memoár vizsgálatára, figyelmem a végzett munkára és társadalmi miliőjére irányul. Gémes Eszter dolgozik saját, néhány holdas törpegazdaságukban, amit a család összetétele, a gyermekek száma szabályoz, segíti apját alkalmi munkáiban, valamint gyermekkorától bérmunkát végez (napszámba jár szőlőt kötözni és trágyát hordani, részes aratáskor marokszedő). Számára azonban az otthon és a más gazdaságban végzett munka (a , családi gazdaság" és a , családi bérgazdaság") nem különbözik, azt kötelességnek, az apja által megkövetelt szigorú erkölcsi parancsnak tekinti, az érzelmi kötődések is ezen alapulnak (, úgy örültem, ha mondja: — Eszter jön velem vetegetni"). A bérmunkát pedig nem a munkaerő280 Az önéletíró az , apáról fiúra" szálló hagyomány és saját emlékei alapján önálló kötetben örökítette meg Rózsa Sándor és a betyárvilág történeteit is. Veszelkáné Gémes E. 1981. #1 Gémes E. 1979. 37, 57-58, 88, 90-93. A memoáríró Veszelka András felesége lett.
