Oldal 88 [88]
OCR
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben e 87 sárokra összeálló akcióközösségek). A lokális tudat és önazonosság erőteljes nyelvi kifejezésekben nyilvánul meg (, borzasztóan egybetartozunk", , mint egytestvér, olyanok voltunk"), elkülöníti magát a falu más településrészeitől, és számon tartja az ide költözőket. Ugyanakkor — miként Kiss Lajos szavai jelzik - a , falubul" érkezők elfogadják a csoportalakulás más településrészektől eltérő sajátosságait, és konfliktus nélkül beilleszkednek. Az alattyániakat az egyenlőség eszménye jellemzi (nem számít, ha , valaki gazdag vagy szegény, az mind összejár"), és bár az egykori rokonság/műrokonság emlékezete is megmarad (, azért mégis kicsit úgy van, hogy sógorság, rokonok voltunk az egész Alattyanban’), az a lokälis szubjektumba olvad be. (A ,mint egytestvér” vagy a ,mintha egy csaläd volna" kifejezések a területi összetartozást fejezik ki.) Az idézett szövegek nem adnak választ azokra a gyakran feltett kérdésekre, hogy a családi, a rokoni vagy a területi kapcsolatoknak van-e nagyobb szerepe a falusi társadalmak szerveződésébern, és ezek hogyan változtak a modernizációval azonosított történeti átalakulás során.?" Azt azonban igazolják, hogy a rokonság nyelvezete és jelentései a falusi világ , strukturálásának és reprezentációjának" eltérő, ám egyidejűleg jelenlévő elveit fejezik ki. Olvastunk textust, amelyben a rokonság az archaikus házközösség (a , nemzetség") genealógiai folytonosságával volt azonos, és az ebből származó kiválóságtudatot erősítette. A rokonságnak szerepe volt a csoport- vagy az osztályképződésben, de a rétegkülönbségeket elfedő területi szerveződések, a lokális tudat újraerősödésében is. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a tovább élő és változó hagyományok sokszínűsége, a terepmunka idejével azonos jelen érzékelése, az emlékezeti módok és az elbeszélések nyelvi megformáltsága, valamint a néprajzosokkal alkotott kommunikációs közeg együttesen alakították ki a múlt — szövegekben elénk táruló — sokféle tapasztalatát. S adták meg egyszersmind a családi és rokoni kapcsolatok különböző jelentéseit. A mátraaljai palóc aszszonyok az 1950-es években, s ezt a katolikus-keresztény hagyomány erejének nevezhetnénk, a tekintélyelvűséget és a családon belüli hatalmi viszonyok megváltoztathatatlan rendjét, illetve az alávetettség, a tiltások rituáléit és szimbólumait elevenítették fel. Mások, több helyen és időpontban, a családélet eseményeit a falusi státushierarchia szerint rekonstruálták, vagy a státusreprodukció, például a gyermekek jól kiházasításának morális parancsára , emlékeztek", ami a , hosszú tartalmú tapasztalatok" és a kulturális önelvűség 267 Löfgren, O. 1984. 454. *68 Bourdieu, P. 2009. 91.
