Oldal 82 [82]
OCR
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben " 81 leszünk, ha az is hoz valamit. A lyányka meg csak segít itthon, én is jobban mehetek a dologba... Isten adja a báránykát, ő ad neki legelőt is." „A negyedikvel en is elmentem Gyarmatra az orvosho. Azt mondták itt, hogy tíz pengőér megcsinálja. Ott meg mondják, hogy harminc pengőt kér. Hát harminc pengővel nem terhelem a lelkemet. Tízér kifizetem a szülésznőt, tízér veszek rá valami rongyot, tízér meg nevelem egy darabig. Így aztán meglett." Az első narratívában a családi munkaerőt racionálisan használó családi bérgazdaság elevenedik meg. A nevelés a gyermekek táplálását jelenti, akiknek a születése, majd sorozatos munkába állása határozza meg a család történetét tagoló szegénységi ciklusokat. Mégsem lehetünk biztosak a házas termékenység és a családi munkaerő kihasználása közötti, a protoindusztriális családi gazdaság modelljéhez kötődő ok-okozati összefüggés kizárólagos érvényesülésében. Bár az elbeszélésben a harmadik gyermek vállalása és a munkaerő allokációja a férj és a feleség közös döntéseként fogalmazódik meg, ám ez egy bibliai metaforával: a nem tervezett gyermeket Isten akaratának tekintő vallási képzettel egészül ki. A falusi világ 19-20. századi átalakulásával, társadalmi-tudati változásaival foglalkozó történeti antropológiai munkák ennek lényegét a cselekvők ,nem-egyidejű" észlelési és tapasztalati horizontjaiban, a tradicionális és modern, a vallásos és racionális gondolkodásformák keveredésében határozták meg." Ezt figyelhetjük meg a másik szövegben is. Az Ipoly menti falvakban a két világháború között a , népi" és az orvosok által végzett, az anya egészségét kevésbé veszélyeztető művi terhesség megszakítás is elterjed, amivel kapcsolatban különféle attitűdök: vallási tilalmak és lelkiismereti kétségek, a hatósági büntetéstől, illetve a beavatkozástól való félelem, anyagi megfontolások, valamint a közösség elfogadó vagy megbélyegző ítélete érvényesült. Ez a disszonancia az emlékező szubjektumában is megfigyelhető. Az aszszony a terhesség megszakítását határozza el, tehát önállóan dönt. (A tudatos fogamzásgátlásnak sem ebben, sem az előző narratívában nincs nyoma.) Ez azonban lelki vívódással, agyermek megtartásának a vágyával, kompromiszszumkereséssel jár együtt (mintha utólag is belső párbeszédet folytatna: , hát harminc pengővel nem terhelem a lelkemet"), és az anya döntését végül az 25 Csima Jánosné (sz. 1911. Ipolyszög). Kapros M. 1986. 121, 128. #6 Guthné Berta Erzsébet (sz. 1900. Csesztve). Kapros M. 1986. 129. 47 Kaschuba, W. 1990. 68-70. 48 Emellett gazdag hiedelemrendszer fonódott köré (például az anyának meg kell ennie az „elcsinyält” gyermeket). Kapros M. 1986. 130.
