Oldal 76 [76]
OCR
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben ® 75 szont aligha véletlen, hogy a politikai hatalommal, a keresztény ideológiával és a középosztály normarendjével, valamint a néprajzi gyűjtések módszerével szemben egyaránt kritikus Ortutay Gyula, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja fogalmazta meg 1935-ben, hogy az etnográfusok nép szerelmi életének és szexualitásának , részletekbe menő" fiziológiai, lelki, szociális és történeti vizsgálatától , inmár nem zárkózhatnak el." Ez teszi lehetővé a szemérmes és szemérmetlen viselkedés paraszti megítélésének, a közösségi hagyományok és szabályok, illetve a gyakorlat: a , szerelmi és szexuális érintkezés" közötti konfliktusok, valamint a téma beszédmódját is meghatározó , társadalmi és tekintélyi" hierarchiák megismerését." Mindez a korábbiaktól eltérő, , egyéni alkalmazkodást" igénylő gyűjtőmunkát, sőt a konvencióktól megszabaduló tudományfelfogást kíván: , A szemérmes elhallgatás nem vallana tudományos gondolkodásra" -— szögezi le határozottan a fiatal folklorista.?? E kutatói program megvalósulásának 1945 után, bár Ortutay szakmai és politikai karriere magasra ívelt, kevés esélye lehetett. A két világháború közötti konzervatív politikai diskurzusban az életerős, ám a nőiséget nélkülöző parasztasszony a szükséges népszaporulat biztosítójaként jelent meg, majd az 1940-es évek második felében a nemiség teljes tabusítására került sor. A , szemérmes elhallgatás" volt jellemező hosszú ideig az adatközlőkre is. Morvay Judit a mátraaljai falvakról írja, hogy nem csupán az asszonyok, hanem a patriarchális hatalommal rendelkező idős férfiak is , szégyellték és titkolták nemi kapcsolatukat a feleségükkel, és az ő vétkükként rótták fel a majd minden évben születő gyerekek sokaságát." Két évtizeddel később, az 1970-es évek közepén az Ipoly menti falvakban szintén ,,a szexuális élet szégyellni való felfogása" dominált (Kapros Márta kizárólag asszonyokkal beszélgetett), és csak hosszadalmas ismeretség után, viszonylag ritkán sikerült saját magukra vonatkoztatni a témát." Ezek a beállítottságok, akommunikáció generációról generációra szabályozó-korlátozó rendje uralta az emlékezetet is: az idős asszonyok a szexuális felvilágosítás, a nemiségről való beszéd hiányáról, továbbá a szülést vagy a testet övező tudatlanságról számoltak be. (, Azelőtt nem szóltak vóna egy parázna szót se a lyányok előtt." , Nekem se mondtak semmit, hát én se mondhattam."y9 27 Ortutay Bronislaw Malinowskira hivatkozik. 28 Ortutay Gy. 1935. 34-41. 29 A női eszmény vagy a női szerepek kifejezés használata azért problematikus, mert mintha a nyelvhasználat is jelezné, ezek kizárólag a családon belül értelmezhetőek. (, Parasztnőkről" nem, legfeljebb , parasztasszonyokról" szokás beszélni.) #9 Morvay J. 1981. 47, 149-152, Kapros M. 1986. 103-105.
