Page 71 [71]
OCR
70 e Eltűnt falusi világok rossz ember, kedvembe is járt. Fiatalok voltunk, nem volt semmi bajunk. A gyerekeket szerettem. No, örültem. Mindig volt kenyér elég a háznál. "" A narratívában a házasságkötés motivációja lényegében nem jelenik meg, a hangsúly a szülők akaratának érvényesülésére, valamint a házasságot megelőző egyezkedések szabályozott rendjére esik. (Előbb a leendő férj testvére kínálja fel az anyagi és szimbolikus tőkejavakat, majd a vőlegény több ízben tárgyal a lány apjával, és a kérő családjának rangját reprezentáló ajándékozásra is sor kerül.) Az elbeszélésben ezután váltás következik, és érdemes megfigyelnünk, az emlékező hogyan sűríti össze élettörténetét. Azonosságtudatát, cselekedeteit és napi terveit a keresztény valláserkölcs: az állandó munka, a létfenntartás ( mindig volt kenyér elég a háznál"), a gyermekek , tisztességes" táplálása és az érzelmileg redukált, békés családélet (, megvoltunk az urammal" , nem volt semmi bajunk"), azaz a társadalmi-biológiai reprodukció határozza meg. Ám ez a , könyörtelen" falusi élet magába foglalta a közösség tagjaiért felelős viselkedésformákat is (, szem előtt tartott" — szól a vőlegényéről), és nem zárta ki a konfliktusokat, a szülői akarattal való szembeszegülés kísérletét sem (az elbeszélő először leendő urának, majd immár határhelyzeti szituációban, az eljegyzés után, szüleinek próbál ellentmondani).22 211 Morvay J. 1981. 124. 2? Ezen a ponton utalok arra, hogy a gyűjtő szocializációja és egyénisége minden bizonnyal befolyásolta a falusiak, illetve a párválasztás néprajzi leírását. A fővárosból érkező fiatal Morvay Judit az 1950-es évek közepén mély empátiával, , szánakozásunkat, megbecsülésünket és tiszteletünket" kifejezve kívánta ezt a , ma már hihetetlennek tűnő" világot, a , letűnt idők sokat szenvedő, keveset örvendő" parasztasszonyait bemutatni — és az ábrázolás ennek megfelelően komorra sikerült. Elődje, Manga János az 1940-es évek elején ipolysági palóc településeken gyűjtötte a házassági szokásokat. Manga ezen a vidéken, Pereszlényen született, 1929-től itteni falvakban tanított, és terepmunkája során idős gazdákkal beszélgetve, az ő, illetőleg saját (a falusi középosztály) álláspontját alakította néprajzi tudássá: a hatvan-nyolcvan éves asszonyok , természetesnek tartották, hogy ahhoz a legényhez kell férjhez menniük, akit a szüleik kiválasztottak. .., mi sem természetesebb, hogy az ilyen fiatalon megkötött házasságok esetén, a megfontoltabb és a gazdasági érdekeit szem előtt tartó szülőknek jutott elsődleges szerep." A szülői szándék a fiúk házassági terveit is keresztezhette. Ennek emlékezete azonban nem tragikus pátosszal (férfiakhoz ez nem illett volna), mint inkább anekdotaszerűen maradt fenn. Az egész országban elterjedt vándormotívum volt, amit a Mátraalján Morvay Juditnak is elmondtak: , Azelőtt nem udvaroltak, hanem házasítottak. Kint volt a legény az ökrökkel a Mátrában. Mikor hazajött, akkor mondta az anyja: Megházasodtál fiam! — Kit vettem el, édesanyám? Akkor megmondta a lyánynak a nevit. Jól van, elvette azt." Manga J. 1942. 173-202, Morvay J. 1981. 116.
