Page 66 [66]
OCR
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben + 65 szeredettség, a szorongás, továbbá az intimitás és a kommunikáció hiánya jellemző, és a lányok ezúttal is kiszolgáltatott, alárendelt szituációban vannak. Bizonyos, hogy az idős asszonyok évtizedekkel később is a tőlük elvárt magatartásformákat (erkölcsi normákat) fogalmazták meg, amit megerősíthet, hogy az egyik emlékező az általa , nem szeretett" udvarlással, mint valami szégyellni való bűnnel szember, a szorgalmas munkát, az éjszakába nyúló fonást említi meg. A normaszegés tabusított, és ha mégis valami , komoly dolog volt", azt az E/1. személyű elbeszélés általános alannyal távolítja el. Két évtizeddel Morvay Judit palócföldi terepmunkája után, 1974 és 1983 között Vajda Mária Balmazújvárosban gyűjtötte anyagát, amiből az egyik idős parasztember premaritális szokásokra vonatkozó emlékeit idézzük. , Mikor már odajut az a legíny, hogy kiszemelt magának egy jányt, hát járt hozzá. Én ha mán este kászálódtam, mer ugyi egy kicsit csak máskípp őtöztem, anyám mán mondta nekem is, hogy — na mán főzik a kapcádat. — Na, ha főzik, hadd főzzik. Hogy főztik vagy nem főztik, nem tudom, de húzott az a jány. El kellett menni. Inkább összevesztem a szüleimmel, de elmentem. Sokszor meg úgy tettem, hogy az ólba háltam, mer persze én ágyon nem háltam addig, míg meg nem nősültem, csak az ólba a vackon. Hogy anyam ne motyogjik, odatettem a vacokra a bundat, meg a sipkat, még a csizmát is, hogy ne kopogjak, oszt mezítláb mentem a janyho. Igy ha kimentek az istállóba, azt hitték anyámék, hogy én ott hálok. Nem tudtunk mi mán akkor otthon maradni. Olyan vót akkor az ember, mint a töketlen kutya, mindig ment. Azír mondták, hogy biztos főzik mán a kapcáját, mert az olyan babona vót. Vagy azt is mondták, hogy megítették. Na az úgy vót, hogy a jány mikor vót a havi baja, vagy ahogy urasan mondjak, a menstrudcioja, azt a vires inget kimosta, oszt azt a víres vizet borba tette, vagy pogácsát sütött vele. Oszt azt mondták, hogy a pogácsa csalja. Pedig a fenét az csalta, hanem az a legíny is vágyott mán a jányra. Ígértünk oszt a jánynak mindent. Hátha mindnek igazat mondtam vóna, ahány nekem vót, akkor mi az isten lett vóna velem? Mennyi felesígem lett vóna. Muszáj vót ígérni, mer nem álltak vóna még szóba se velünk, nem hogy adtak vóna valamit. Nösülesre meg nem gondolhattunk, csak miután kiszógáltuk a császárt, csak a katonaság után. Hát csak legínyek vótunk, hát azír tudtuk, hogy hun lehet, meg megpróbálta az ember." 15 A fiatal etnográfus a terepmunka során meghatározónak tartotta a gyűjtő egyéniségét, nyitottságát és hogy , mennyire képes adatközlőivel átléptetni azt a küszöböt, ahol a mélységbeli jellemzők felszínre kerülnek." Mivel azonban a , bizalmas megnyilatkozások után többen kérték, nehogy o kiírjamc őket, vagy a falunak rossz hírét költsem", a nevek említésétől el kellett tekintenie. Vajda M. 1988. 7, 9, 38-39.
