Seite 63 [63]
OCR
62 e Eltűnt falusi világok zálódása, a földnek a szülők halála előtti átadása, de az emlékező utal a nők különjövedelmére, valamint örökrészére is, ami szintén a generációk és a nemek közötti hierarchikus kapcsolatokat oldhatta. A szubjektum előtérbe kerülése a narratív technikában is megfigyelhető. Az adatközlő az előző generációktól eltávolítja magat (E/3. személyt használ), majd az egot állítja aközéppontba (, én kisgazda vótam", , csináltam magamnak házat"). Továbbá - az említett önállósodással összefüggésben — a gazdanak (az egykori nagycsalád fejének) nem tulajdonít a személyiség tiszteletére is kiterjedő patriarchális hatalmat (, nem vót több joga..., éppen csak irányított, ő vezette a gazdaságot"), és ezt a szerepet sem születési kiváltságnak tekinti, hanem az egyéni kvalitásokhoz köti. Az önálló gazdálkodás tehát az egész életút meghatározó tapasztalata (és minden bizonnyal öregkori identitásának is fontos tényezője), ami a , nagycsalád" felbomlásának jelentést ad, és a családi események széttöredezett darabjait narratív történetté alakítja. Az individuum a családi múlt, illetve a ,,szétválakozás" másfajta észlelésében és narratívájában is megragadható. Fél Edit a matyó munkaközösség tagjaként 1951-ben egy ötvennégy éves mezőkövesdi asszonnyal beszélgetett: (A fiatal házasok gyakran összevesztek, és) ,a hazament anya vihette magával gyermekét. Ha megunja, majd visszajön. Öt-hat hét múlva mentek utána, a férje. 1910 táján volt nagy divat, hogy különváltak a fiatalok, hazament a menyecske. A férj azután elment érte visszahívni, rimánkodni kellett neki. A fiatalasszony nem akart menni az anyósához, rábeszélte a férjet, hogy gyerünk külön béresházba. Komiszok voltak az anyósok, öreg módot akartak a fiatalba, mert ahogy szokik, úgy lesz mindig. Ha a menyecske nem kelt föl koran, ugy szitta, hogy déli harangszokor még alszik. Nálunk hajnalba bevetettek." Az elbeszélő, úgy tűnik, nem a saját élettörténetét eleveníti fel, emlékeire: a fiatalok különválására, mint elterjedt szokásra hivatkozik, gondolatmenete végén azonban váratlanul a családját említi. Nem tudjuk, miért , 1910 táját" jelöli meg (lehetséges, hogy a datálással mondanivalóját akarja hitelesebbé tenni), ám ekkor mindössze tizenkét éves, ezért valószínűleg az életút tapasztalatát fogalmazza meg. A családot érzelmi kapcsolataiban idézi fel, amelynek átalakulásához (a szétköltözéshez) a generációk közötti kulturális-értékrendbeli különbségek, ahogy szemléletesen fogalmaz, az , öreg mód" elleni tiltakozás vezet. 11 Gari Panna (sz. 1897. Mezőkövesd). Néprajzi Múzeum, EA 2371.
