Oldal 60 [60]
OCR
Család, háztartás, rokonság a paraszti emlékezetben + 59 gesztusnyelven - jónak látott reprezentálni: vászoningét, a leftényképezés után levette, és , felesége lába elé dobta: 3Ne, asszony! Természetes mozdulata, felesége szótlan ingfelvevése, és a körülöttük állók közömbös arckifejezése meggyőzött arról, hogy itt semmi sértő, semmi rendkívüli dolog nem történt." A történetek elmondására vajon kizárólag a szenvtelen, a tűrést kifejező sémákra, rövid válaszokra és a szavak ismétlésére redukálódó, nemritkán a gyónásra vagy az imádságok felmondására emlékeztető komor hangnem volt jellemző? Morvay Judit az egyik mátraaljai faluban a következő szöveget jegyezte fel: „Egy selyp vénlány elment a sikesári tóba, arra Áldozónak."9? Ott megfürdött a tóban. Egy ember arra ment, oszt akkor a lyány a mellye alá tette a kezét, oszt akkor azt mondta: Kinek van ilyen szép csecsi még a faluban? De úgy mondta sesi, merthogy selyp volt. Az ember meg odahajított egy nagy fát, az kiütte a lyány első két fogát. Hazament, oszt mondta a bátyjának: Csiriz Jani kiütte a fogamat. A bátyja meg csak azt mondta rá: nagyon jól van, legalább nem falsz meg annyi kenyeret! Elkezdték aztán a faluban énekelni: Sikesári halastó, beleesett Fejes Ilus fogastól, de a foga nem jött ki, Csiriz Jani ütte ki. A neve is aztán Fogas Ilus lett. "56 A kirekesztés, sőt a testi hibái miatt férjhez menni nem tudó, ezért a családban maradó vénlány megbélyegzése jelenik meg ezúttal, és ismét feltűnik a megélhetés és az önfenntartás szimbóluma, a kenyér és annak megvonása. Ám a korábbi narratívákkal szemben, most a jelenséget felnagyító és kiszínező, cselekményesített és folklorizált történetet olvashatunk (a szövegbe egy falucsúfoló épül), amely mögött egy dinamikus, az egyéni tragédiákat vaskos komikummal és gúnnyal feloldó, eleven és profán népi világ képe (emléke) sejlik fel. ok Az abszolutista állameszmében gyökerező hatalomfelfogások az állami és az egyházi, valamint a családfői autoritás egymást feltételező egységét vallották, a reformációt követő német jogi és politikai irodalomban a hatalom fundamentumaként ugyancsak a , három atya" (Gottesvater — Landesvater — Hausvater) tekintélyelvű kapcsolata jelenik meg, s említettem, ez a gondolat a 19. századi etnográfiát is érintette. De maradt-e ennek, illetve a földesúri hatalom184 Morvay J. 1981. 152. 185 A határrész elnevezése. 186 Morvay J. 1981. 64.
