Oldal 57 [57]
OCR
56 e Eltűnt falusi világok küszködő" életét, a , hosszú századok alatti elnyomás embertelen viszonyait" megismertesse. Kötete egy nyolcvannyolc esztendős parasztember szavaival indít: , Tizennégy éves koromig huszonnyolc család közt nevelkedtem. 1881-ben váltunk szét, mert igen sokan voltunk. Már az asztalhoz sem fértünk egyszerre. Öregapó volt a gazda. Ő parancsolt, míg csak meg nem halt. Amit mondott, annak úgy kellett lennie. Nem beszélt neki senki vissza. Ő mondta meg, hogy ki, hol és mit dolgozzon aznap. Az emberek leginkább az állatokkal törődtek, egyéb munkát az asszonyok végeztek. Azoknak mindenki parancsolt. "7 Az emlékező számára a , család" a családtagokat jelenti (mások a gyermekeket értették alatta), és a szétválást egyszerűen a zsúfoltsággal indokolja, s ezzel kapcsolatban a közös étkezéseket eleveníti fel. Hat évtized távlatából azonban az együttélés tekintélyelvű struktúrája: az öregapó alakja és megfellebbezhetetlen hatalma jelenik meg a legélénkebben, és szembeötlő a munkaszervezet leegyszerűsítése, illetőleg a munkák nagy részét végző nők természetes kiszolgáltatottsága (előbbit az , ő", utóbbiakat az , azok" névmással helyettesíti). Az öreggazda más elbeszélésekben is hangsúlyosan van jelen. Ő képviselte a családot a különféle hivatalos ügyekben; ő birtokolta a közösség vagyonát (, Az uram a pénzt, amit keresett, apámuram kezébe adta. Oda kellett adni, mert másképpen elmúlt volna minden boldogság."); felügyeletet gyakorolt a családtagok felett, beleértve a vallási élet ellenőrzését (, Azt űzhette el, akit akart."); és ő őrizte meg s adta tovább a család eredetéről, az ősökről, a falu múltjáról való tudást, valamint oktató-nevelő célzattal az ószövetségi történeteket is, amit az adatközlők szó szerint idéztek fel (, A fáraó elengedte a népet, de aztán megint elérte a katonasereg. Aztán negyven esztendeig nem tudtak hazamenni, hallod-e? Aztán mannäval éltek, tudod-e?”).177 A gazda alakját és személyközi kapcsolatait egy sor rítus övezte. Az emlékezet szerint étkezéskor az asztalfőn, az ajtóval szemben foglalt helyet (jobbján és balján az őt követő legidősebb testvérek), bárkit megbüntethetett és nyilvánosan megfedhetett ( Nagyapám szeretett a kemence tetején ülni. Egy veszsző volt a kezében, és ha valamelyik gyerek nem jól cselekedett, hát odasuhintott neki."), sőt a legfiatalabb menyecske a lábát is megmosta, igaz, ez nem , közvetlen" hanem az előző generációktól áthagyományozódó ismeret. (, Édesanyám mesélte, hogy mikor ő menyecske volt, akkor még a lábukat is meg kellett mosni az öregeknek.") E rítusok közé tartozott, hogy a gyerekek 16 Jakab Andras (sz. 1868. Bodony). Morvay J. 1981. 13. 177 Morvay J. 1981. 20-21, 22, 27.
