OCR
54 e Eltűnt falusi világok Ehhez a teóriához kapcsolódik a családformák egyszerűsödésének, a nagycsaládból a kiscsaládba való átmenet, az iparosodással, illetve a modernizációval összefüggésbe állított evolucionalista elképzelése, ami a még fellelhető nagycsaládokat állította a néprajzi érdeklődés előterébe. Fél Edit Marcelházán 1943-ban egy nagycsalád összetételét és működését figyelhette meg, Morvay Judit viszont az 1950-es évek közepén, a terepmunka eltérő módszerével, az adatközlő öregek visszaemlékezései alapján rekonstruálta a mátraaljai nagycsaládi szervezetet (a 19. század közepétől az 1920-as évekig), abban a reményben, hogy ez , talán egy évezred előtti életforma lappangó emlékeit példázza." Vagy Benkő Évát immár az , utolsó stációban", az 1980-as években ugyancsak a nagycsalád fennmaradásának , bizonyítása" ösztönözte a medvesaljai kutatäsokra.”? A gondos terepmunka tapasztalata azonban a szemléleti premisszákat árnyalhatta. Fél Edit 1958-ban, a Tolnába és Baranyába telepített bukovinai székelyek rokonsági rendszerének vizsgálatakor arra a következtetésre jutott, hogy a nagycsaládot és a nemzetséget ,nem szabad úgy tekintenünk, mint mereven, változatlanul fennálló, egyes vidékekre vagy korszakokra kizárólag jellemző intézményeket. Nagycsaládok vagy akár hadak, nemzetségek keletkezhetnek és elmúlhatnak, erősödhetnek és gyengülhetnek aszerint, hogy a társadalomnak van-e szüksége működésükre." S ez nem csupán az említett evolucionalizmust cáfolja, hanem a családtörténeti kutatásokban évtizedekkel később jelentkező irányzatokhoz hasonlóan, a tipologizálással szembeforduló családciklusok feltételezésére utal." 12 Fél E. 2001 (1944b). 88, Morvay J. 1981. 8, Benkő É. 1986. 9-10. A nagycsaládra vonatkozó tudományos ismeretek minden bizonnyal a terepmunkát is befolyásolták, és merev gondolati kereteket kényszerítettek az adatközlőkre. Egyetlen példa: , — Tessék mondani, ezeket a gazdákat, akinek nagyobb birtokuk volt, nagy családjuk volt, meg lehetett-e a ruhájukról ismerni? — Hogyne lehetett volna, azoknak jobb, szebb ruhájuk volt, mert azok varrattak, rendeltek. — Olyanok, akik együtt laktak, nagy család volt, akkor volt ugye a gazda, aki parancsolt? — Na igen, a legöregebb. — A gazdán kívül volt másnak is bundája a családban? — Volt, már a fiának, bunda vagy ködmön. — És nem látszott, hogy az a gazda, nagyobb gombok voltak, nagyobb ezüstgombok? — Hát annak már szebb vót. Minden szebb vót, az volt a gazda. — Arra nem emlékszik, hogy hordtak hosszú hajat is a férfiak régen? — Hordták, azok régen hosszút hordtak. Egészen lelógott ide, mint az Ilonkanak. — Nem hallotta a bacsi, hogy be is fonták volna régen a hajukat? — De az volt, hogyne volt." Néprajzi Múzeum, EA 7157. 175 Fél Edit az 1950-es években nemcsak Átányon, hanem Decsen, Mezőkövesden, Tardon és Szentistvánon is egyéni élettörténeteket jegyzett fel. Néprajzi Múzeum, EA 2371, 2398, 2617, Fél E. 2001(1958). 123.