Oldal 44 [44]
OCR
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 43 Az etnográfusok számára, miként említettem, a történeti (írott) források kutatása szakmai követelménnyé vált, amelyek az emlékezet , helyességét" ellenőrizték, vagy ,pontatlanságait" korrigálták. , A községben a falurendezés előtt 308 gazda lakott a szájhagyomány szerint, az úrbéri tabella 283 családfőt említ, tehát az emlékezet megközelítőleg pontosan rögzítette az udvarok számát..."; , forrásokkal is bizonyítható az a visszaemlékezés, amely szerint a XVIII. század közepén Katalinpusztára érkezett első telepesek a hegyoldalba vájt lakásokban éltek..." — szólnak a jól ismert érvelések. Nem csupán a történeti tényként kezelt és forráskritika nélkül felhasznált levéltári adatok, hanem a kellő tapasztalattal és tudással, valamint egzakt fogalomkészlettel rendelkező néprajzkutató is gyakran pontosította, egészítette ki vagy értelmezte , helyesen" a visszaemlékezéseket (nézőpontja tehát elkülönült az adatközlőétől), ami az etnográfiai írás hazai gyakorlatát is szemlélteti. , Bár a gyűjtő ezekből egy darabot sem talált a községben, a kikérdezett parasztok elbeszélése nyomán mégis feltehetjük, hogy a használt faeke kerülőeke volt, és minden valószínűség szerint a sa háromrészű ekecx típusába so0rolható" — fogalmaz egy palóc falu földművelő technikáját bemutató tanulmány. Szolnok megye csaknem félszáz településéről információkkal rendelkező etnográfus ugyancsak magabiztosan rögzítette az 1950-es évek elején, hogy az , alávetés a mainál és a ma bevallottnál sokkal általánosabban elfogadott módszer volt". . ., és gyakoriságának tagadása a múltra vonatkozóan sokszor csak a későbbi állapotok téves visszavetítése.""" Más esetben a néprajzos kritika nélkül alakítja függő beszéddé az emlékeket: , Az elkallódott iratanyag helyett megelégszünk az adatközlők visszaemlékezéseivel. Király Sándor volt kisgazda elbeszélése szerint a tagosítást már 1912-ben kezdték a nagyobb gazdák szorgalmazni, de a közbejött háború miatt tíz évet késett." Végül arra is találunk példát, hogy a gyűjtő értékelése, valamint az adatközlő gondosan szerkesztett szavai összeépülnek, és együtt alkotják a szöveget: A szegényebb rokont a módosabb kevésbé tartja számon, mint fordítva. »Nem tartották velünk a kapcsolatot, de amikor nagyapám meghalt, csak eljöttek a temetísire.x Ha valaki a rokonságból elszegényedett (valamilyen elemi csapás érte), 85 Knézy J. 1974. 50, Zdlyomi J. 1997. 423. 86 Egy vetési eljárásról van szó, amikor a gabonát a felszántatlan tarlóra szórták el, és csak ezután szántották be. 57 Ez a gyűjtői attitűd a tudományosan összeállított, akár a paraszti élet intim részleteit firtató kérdőívekre is jellemző volt. Például ,, Emlékeznek-e olyan szokásra, amivel a fiatalaszszony termékenységét vélték előidézni (a lakodalomban utaltak erre rigmusban, gabonával megszórták, leöntötték valamivel, új otthonának küszöbére egy gyermek feküdt stb.) ?" Hoffmann T. 1956. 546, Pócs É. 1974. 42, Kapros M.-Ujváry Z. 1984. 4.
