Oldal 43 [43]
OCR
42 e Eltűnt falusi világok érhető legtávolabbi időponttól a máig terjedő" időszakot érti, ami egyaránt különbözik a történeti periodizáció, valamint a társadalomtudományok , jelen" fogalmától. (Előbbi az , indusztriális", utóbbi a kutató által , közvetlenül érzékelhető és átélhető" korszakot jelenti)" Ez a meghatározás az emlékezettel felidézhető (, élő") múlt és az emlékezői jelen összetartozását feltételezi, amitől az írott forrásokkal rekonstruálható történeti múlt elkülönül (Sárkány az utóbbit feltehetően nem sorolja a néprajz illetőségi körébe). Ezzel ellentétben, a történeti néprajz képviselői számára az írott és az orális források egyaránt a távolabbi vagy a közelebbi múlt megismerésének az eszközei, nehézséget legfeljebb az idő múlása és ebből következően az , emlékezettel elérhető múlt" folytonos változása okozhat. Az 1950-es évek elején Ruitz Izabella anyaga mintegy hetven-hetvenöt évet fogott át (ameddig a , gyűjtés időpontjában élt idős adatközlők emlékezete visszanyúlt"), nem egészen egy évtizeddel később, a néprajzi atlasz munkálatai során, a , hetven-, nyolcvanévesek emlékezetében még jól élő századforduló" lett a kiindulópont. Zólyomi József az 1970-es évek végén viszont már csak olyan információkat jegyezhetett fel, melyek időhatára az ,, 1910-es évek végével kezdődik", igaz, a vizsgált Nógrád megyei települések (Berkenye, Szendehely, illetve Katalinpuszta) zártsága miatt, az , előző generációk elmondott történeteit jobban megőrizték, (ezért az adatközlők) családjuk 100-150 évvel korábban élt tagjairól is megbízható ismeretekkel rendelkeztek.""? Az etnográfusok nemritkán ennél is általánosabban fogalmaztak. , Az adatközlők emlékezete szerint mindig volt szerelmi házasság, bár a múltban jóval kevesebb, mint gyűjtésünk idején"; az , emlékezettel elérhető 20. század elején már többgenerációs nagycsaládok nem éltek egy fedél alatt, főként nem alkottak egy családi gazdasági egységet" -— olvashatjuk a szövegeket, amelyekben ott munkált a paraszti világról alkotott patriarchális kép (az ideológiai dimenZió), és a generációról generációira öröklődő néprajzi tudás (a házasságokat kényszerítő szülői akarat, a nagycsalädok felbomläsänak folyamata).'” Más esetben viszont a gyűjtőnek az emlékek , ellentmondásaival" kellett szembesülnie: Szulokban , egyes adatközlők szerint ötven-hatvan évvel ezelőtt még nem ismerték (a burgonya ültetőbotot), mások szerint emberemlékezet óta használták." 381 A vita jellemző módon nem az Ethnographiában, hanem a Magyar Filozófiai Szemlében zajlott. Sárkány M. 1972. 526-530. 132 Barabás J. 1957. 615, Ruitz I. 1965. I. 572, Zólyomi J. 1997. 419-423. 18 A két idézett munka között éppen fél évszázad telt el. Bakó F. 1955. 353, Klamár Z. 2005. 139. ™ Kosa L. 1968. 380.
