Oldal 41 [41]
OCR
40 e Eltűnt falusi világok például Barabás Jenő fogalmazza meg, hogy az élő hagyomány, a népi emlékezet és a kulturális jelenségek megfigyelése adja a tudományszak speciális anyagát (az , archivális forrásokra támaszkodó vizsgálat az etnográfiából kivezető utat jelenti, és káros, mert elveti a sajátos néprajzi módszereket"), és a ,recens" kultúra orientálhat a múlt emlékeinek megismerésében. Mások pedig az eltérő időhorizontú és szemléletű megközelítések összeegyeztetésére tettek kísérletet. Vargyas Lajos ugyancsak 1961-ben, korábbi véleményét skorrigálva" négyféle: a jelent leíró, a , történeti fejlődés" nagyobb szakaszait összehasonlító, a recens anyagot a , közelmúlt" történeti forrásaival kiegészítő, valamint a , sui generis" történeti módszerű kutatásokat különbözteti meg. Gunda Béla egy évtizeddel később a népi kultúra terepmunkára épülő funkcionalista, valamint az elmélyült filológiai jártasságot igénylő történeti kutatása mellett foglalt állást. Ezen elvi állásfoglalások ellenére azonban, az 1940es évek végétől szocializálódó etnográfusnemzedékek számára a történeti néprajz vált követendő paradigmává, mely szerint a vizsgált jelenségek (az étkezéstől az öltözködésen át a lakóházakig) nem a jelenből visszatekintve, hanem történeti korszakokra tagolva, kronologikus rendben, azaz a , történelem menetét követve" a , történeti fejlődés fonalán" ismerhetők meg.? Ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a parasztság 1945 utáni felbomlását (és ennek különféle interpretációit), vagy a népi kultúrát sem ideológiai konstrukciónak, hanem a tudománytörténeti örökséggel kapcsolatot teremtve, továbbra is recens jelenségnek tekintette. Mielőtt azt illusztrálnánk, hogy az etnográfusok miként kombinálták az írott és orális , forrásokat" érdemes egy pillantást vetnünk a falvakban zajló munkára. Az 1940-es évek végétől a tervutasítások a néprajztudományt is elérték, vagyis az ,erősütemű" és tervszerű adatgyűjtés vált követelménnyé, amit munkacsoportok végeztek. Tiszaigar téeszfalu kutatására négy fős csoportokat hoztak létre, és ahogy Balassa Iván beszámol, mindegyiknek volt egy politikai felelőse, aki a párttal és a társadalmi szervekkel tartotta a kapcsolatot. A tagok , állandó politikai tájékoztatását, valamint a falusiakat érdeklő aktuális kérdések ismertetését azzal biztosítjuk, hogy a Szabad Népet és a Szabad Földet igari címünkre megrendeljük..., neprajzkutatöink nemcsak politikailag, hanem szakmailag is erősödtek a gyűjtés alatt." Az intenzív terepmunkába az etnográfusokon kívül, a társadalom széles csoportjait is be kívánták vonni (erre, miként láttuk, a II. világháború előtt szintén történtek kezdeményezések). Az 1848-as néphagyományok gyűjtésé124 Barabás J. 1961. 136-137, Vargyas L. 1961. 5-16, Gunda B. 1971. 296, Kósa L. 2001. 215. 15 Például Paladi-Kovacs A. (szerk.) 1997, Paladi-Kovacs A. 2010. 410-411. 26 Balassa I. 1955. 501-513.
