Page 40 [40]
OCR
Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya " 39 lenség mögé hatolva, azok lényegét megfelelően interpretálja, helyesen xfordítsa lex kultúránk nyelvére. Ez együtt- és beleélést, a közvetlen megfigyelést és az anyag történeti értékelését kívánja meg." Az etnológus ehhez hozzáteszi, hogy az idegen társadalmak megértésének technikája, a falusi és a városi társadalom közötti kulturális különbségek miatt, a parasztság esetében is alkalmazható." Az 1950-es évek diktatúrája nyilvánvalóan nem tette lehetővé a hatalomnak és a marxista ideológiának alárendelt társadalomtudományok helyzetéről folytatott nyílt vitákat, az idézett szövegek mégis azt jelzik, hogy a kötelező terminológia, a szovjet szerzők citálása és az elvek deklarálása mellett, a történeti néprajz kanonizacidja — legalabbis a megszólaló etnológusok és folkloristák körében - óvatos kritikákat váltott ki. Igaz, Vajda és Bodrogi különbözökeppen ítélte meg az ,etnikus specifikumok” kutatäsät, az „anyaggyüjtes módszeréről" folytatott vitában tehát a néprajz kultüra-, illetve nemzetkoncepciójának (nemzeti szerepének) eltérő felfogása is felbukkan. Előbbi a régi tradíciókat követte, és a kultúra magyarsággal azonosított nemzeti karakterét vallotta (a , néprajz központi problémája az etnikum, a néprajzi leírás határai... csakis etnikai határok" lehetnek). Bodrogi viszont a fogalmi bizonytalanságra hívja fel a figyelmet (, kevés olyan fogalomköre van a néprajznak, amely annyira tisztázatlan lenne, mint éppen az etnikumé"),? és a kultúra holisztikus felfogása, valamint társadalmi differenciáltsága (sokszínűsége) alapján utasítja el az etnicitás prioritását. Abban viszont azonos az álláspontjuk, hogy a néprajznak elsősorban az írásos kultúrán kívüli, a , száálhagyományban élő, illetve a terepen megfigyelhető jelenségekre" kell koncentrálnia, és a tárgyát éppen akkor adja fel (válik , néprajziatlanná"), ha az írásos források alapján a történeti múlt vizsgálatára törekszik. Emellett Bodrogi Tibor az 1950-es évek eleji Magyarországon figyelemre méltó episztemológiai elvet fogalmaz meg, ami alapvetően eltér a világháború előtti, valamint a történeti néprajz szemléletétől (miként a falusi társadalmat erőszakosan átalakító és azt az ideológiai normái szerint megjelenítő diktatúra tudományfelfogásától is): a megfigyelt társadalmi jelenségek és kulturális jelentéseinek megkülönböztetését, továbbá megértését, ami , együttélést és beleélést igényel." A következő években, évtizedekben is születtek tanulmányok a hazai etnográfiai kutatás módszeréről, ezek azonban a viták helyett, legfeljebb az önreflexióknak adtak helyet, és a már megismert érveket ismételték. 1961-ben 21 Bodrogi T. 1954. 586-589. 122 Vajda L. 1954. 12-13. 13 Bodrogi T. 1954. 591.
