Seite 35 [35]
OCR
34 e Eltűnt falusi világok átlagban hetvenöt évvel számoljunk." A hagyományt tehát a közösségek tapasztalati világa teszi élővé, s épp ez, valamint a különféle: a hétköznapi és az ,állandó jelentést nyerő" rituális és szimbolikus cselekedetek és gesztusok állnak az (európai) etnológus érdeklődésének középpontjában." Erixon tanulmányában az etnológia és a szociológia rokonságából, a viszony- és a csoportszociológia eredményeinek hasznosításából indul ki, a csoportalakulatok életéről azonban árnyaltabb képet — miként érvel - az etnológiai vizsgálat adhat, ami az evolucionalista etnográfia statikus hagyomány fogalmával szemben, a közösségi cselekedetek, gondolkodásmódok és érzések belső mozgatójaként" jelen lévő és a kultúra változó formáinak keretet adó tradíció felvetéséhez vezet. S ennek nyomán Erixon majd az angolszász antropológia kontinentális adaptálására (az európai közösségek kutatásában való alkalmazására) tesz kísérletet, ahogy néhány évvel később immár egyértelműen megfogalmazta: az európai etnológia , annak a tudományágnak a regionális változata, amit az angol nyelvterületen szociális, illetve kulturális antropológiának neveznek." Bár az európai etnológia utóbb gyakori hivatkozássá vált, a hazai etnográfia — mondanunk sem kell - a II. világháború után egészen más irányba fordult. Az 1930-as évek falukutatói és a hozzájuk csatlakozó fiatal néprajzosok is más szellemi orientációkat, elsősorban a faluszociológiát követték, igaz a különböző csoportjaik sok esetben nem tudtak elszakadni a falusi világ romantikus szemléletétől, a létfeltételek, az életmódok és az értékek változását pedig — külső perspektívából — hanyatlasnak, haldoklasnak vagy a városi civilizáció káros hatásainak minősítették. Nem szükséges mindezt részleteznünk, bőségesen foglalkozott ezzel a szakirodalom," csupán az , elsüllyedt" dunántúli faluban, Kemsén végzett kutatás néhány módszertani elemét mutatjuk be. Oly módon, ahogyan erről a munkaközösség néprajzos tagja, Gunda Béla a Magyar Szemle hasábjain 1935-ben beszámolt, ami ezúttal is a megismerő tevékenység és a résztvevők társadalomképének összefüggéseire utalhat. A Pro Christo diákszövetség tagjai, többségük Teleki Pál tanítványa (Hilscher Zoltán, Elek Péter, Gunda Béla, Kovács Imre) 1934 nyarán két, télen egy hetet töltöttek az ormánsági faluban, és bár előzetesen az amerikai és a német faluszociológia, valamint a román monografikus társadalomkutatás eredményeit is tanulmányozták, az előszóban kifejtik, hogy a , sablonként átvehető importmódszerek" helyett, a , munka lázában" kell megtalálni a különleges 16 Erixon, S. 1944. 12, 15-16. 17 Idézi Hofer T. 1984. 63. 108 Például Némedi D. 1985, Paládi-Kovács A. 2002b. 19-39, Kósa L. 2001. 170-176, Keményfi R. 2003. 580-583.
