Oldal 34 [34]
OCR
Etnogräfia -a nemzeti (népi) emlékezettudomänya ® 33 FALUKUTATO ETNOGRAFUSOK A KET VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A népi nemzetfelfogás és a nemzeti sajátosságok őskultúrából származtatása útját állta a kultúra fogalmi tisztázásának, térbeli és időbeli lokalizációjának, valamint a történeti nemzetbe autochton hagyományai révén integrálandó parasztság társadalmi vizsgálatának vagy az akkulturáció felvetésének. Nem voltak azonban egészen alternatíva nélküliek a néprajz tudományos szerepének, tárgyának és megismerési módjának vázolt sajátosságai a két világháború között, amit az európai etnológia programadó szövegének hazai megismertetése mutat, és amit a falukutatással szemléltetünk. Az Ethnographia 1944-ben közölte a svéd Sigurd Erixon Euröpai ethnolögia című tanulmányát (a szöveg eredetileg az 1938-ban tartott nemzetközi antropológiai kongresszuson előadásként hangzott el), mely az európai néprajz (népéletkutatás) szemléleti és módszertani megújítására tesz kísérletet. S mivel a címben jelölt kifejezés utóbb a tudományszak hivatalos elnevezésévé, illetve Magyarországon a történeti néprajz legitimációs eszközévé vált," érdemes néhány gondolatát felidéznünk. Erixon szerint maga a terminus megköveteli az életmód kiemelt tanulmányozását, majd hozzáteszi, az etnológia közösségi tudomány, ám , nem elégszik meg azzal, hogy a közösség feltételeit egy formális nézőpontból tanulmányozza, hanem amit Max Weber a szociológia számára állít követelményül: interpretálni és megérteni akarja az emberi lények közösségi magatartását." Ez a megismerési mód kétségbe vonja a homogér, tértől és időtől független, mélyen ideologikus kultúrkör használhatóságát, és helyette Erixon — Arthur Haberlandt nyomán - az életkör (Lebenskreis) fogalmát javasolja. (Az osztrák etnográfus életkörön emberek csoportjainak a , házi gazdaságra, a munkára és a társadalmi létre vonatkozó tapasztalatait" érti, melyek meghatározzák ,gyakorlataikat és szokásaikat". Azt a feltevését azonban, mely szerint az életforma és a kultúra megoszlása , foglalkozásokból és osztályokból ered", Erixon nem fogadja el reflektálatlanul, és vizsgálatát az európai etnológia egyik feladatának tekinti.) Az interpretatív módszer a svéd etnológus számára a kutatás időhorizontját is meghatározza (,,a jelen minden más korszakot felülmúl fontosságában"), ami az emlékezet által felidézhető periódussal azonosul: , az időnek ez a mélysége addig terjed, ameddig az eleven hagyomány elhatol, vagyis addig, amíg a most élő emberi lények visszaemlékezhetnek arra, amit átéltek és megfigyeltek. Ha pontos adatokra ily módon nem is juthatunk, jogosultnak látszik, hogy 1% Paladi-Kovacs A. 2002a. 118-121. 15 Erixon, S. 1944. 7-8.
