Oldal 29 [29]
OCR
28 e Eltűnt falusi világok remtésének volt a történetírás lehetőségeinél hatékonyabb eszköze, hanem e jelenségeket — a fekete és vörös vázas mórágyi cserépedényektől a döbröközi üstökös házakig - a nemzeti kultúra részévé avatva, a lokális azonosságtudat erősítésének is." De milyen szerepe volt ebben az emlékezetnek, a bemutatott gyűjtési módszerek és az ezekhez kötődő rítusok miféle formáira utalnak, s mit árulnak el a gyűjtők és az adatközlők interakcióiról? Utóbbiakat — ahogy Gönczi Ferenc beszámolója jelezte — a falvak értelmisége válogatta ki, a legalkalmasabbak az írástudatlan emberek voltak, akiknek az emlékei az etnográfus számára a közösség - az írásbeliségtől és az egyéb külső modernizációs hatásoktól megóvott — hagyomanyaval azonosultak. (A kuruzslasok és az egyéb babonák felelevenitesi mödja arra utal- ez jöszerivel titokban törtent -, hogy az emlékezést es az emlékek elbeszélését a társadalmi fegyelmezés, illetőleg a közvetített civilizációs normák is szabályozták.) A látott rítusokban ugyanakkor - a néprajz ideológiai szerepének megfelelően - az ősi és mitikus eredet felidézésére alkalmas kulturális emlékezet alakzatait ismerhetjük fel (a népviseletbe öltözött ,magyar jellegű" férfiak és nők körtánca és éneklése, amit az eseményre kiránduló úri családok is megtekintettek, a cselekmenysor kepszerüseget, megformáltságát, ceremonialitását és ünnepélyességét jelzi"), azaz az etnogräfia — a lokális elittel együtt — a kollektív emlékezet szervezésére és ennek révén a saját kulturális múltja iránt kevésbé fogékony , nép" ez irányú nevelésére is alkalmassá válhatott." Ha azonban az etnográfus és az adatközlők közötti interakciókat tekintjük, azok felületesek és egyoldalúak, sőt esetenként idegenszerűek és fenyegetőek (Gönczi a , vallatás" kifejezést használja), és ebben a kontextusban a homogén népi (paraszti) kultúra vizsgálata a középosztály kulturális és mentális elkülönülését, társadalmi kiválóságtudatának erősítését szolgálta." A SAJÁT ÉLMÉNYEIBEN KUTATÓ ETNOGRÁFUS A két világháború közötti etnográfusokat szintén az , enyésző félben" lévő kultürjavak mentese sürgette a terepmunkära, ami néhanyuknal a mult élesebb kontúrokkal való ábrázolásával egészült ki. Viski Károly a korszak reprezentatív vállalkozásában, A magyarság néprajzában e stúdiumot , történeti % Hofer, T. 1991. 145-170, Niedermüller P. 1994. 89-129, Niedermüller P. 2001. 54-55. ® Assmann, J. 1999. 55-56. % Nem volt ez másként a korabeli történetírás esetén sem. Gyáni G. 2000. 103-106. §7 Vö. Gellner, E. 2009. 21-23.
